Csengőhang

Az ifjú még vidáman jár,
tekintete is tüzes,
elkápráztatóan szép,
s a halált még nem érti meg.

Virágos mezőn ha jár,
elgyönyörködik az ég,
szépsége, mint tengerár
árad a világon szét.

Súgó hangjával az éj
illatos nyáréjszakán,
izzó lelkében a kéj,
az egész világé talán.

Mosolyában illatok,
s szép színekkel jő a nyár,
örül mind, ha reá néz,
ki a vége felé jár.

Ó, de elmúlik hamar,
mint csengőhang a szirteken,
egy pillanatra csodaszép,
s már elnyelte a végtelen…