Levélruhája még rügyekbe bújva
alussza egyre boldog álmait,
az ága közt a szél remegve fújja
a kertek illatát, elandalít
az égi tünde báj, e játszi kellem
bizserg, matatni kezd az ingemen,
biz én kigombolom, hogy úgy szeressen,
varázsa végre egy legyen velem.
Öreg cseresznyefám a kertben állva
kivárta míg az új tavasz közelg,
akárha volna álma nagykabátja,
a tél nagyot legyintve elszelelt,
naponta nézegettem óvva, féltve,
vajon kihajt-e újra májusán,
de lám, az őszülő fejem megérte,
terem megint az én cseresznyefám.