Sötéten keringtem. Az üresség
fényévei telepedtek rám, s még
szívemet is sötétségbe zárta.
Én, a végtelen tér-időt járva
láttam, ahogy csillagok hunynak ki,
és mindig hátra marad valami
vérző seb, valami fekete lyuk:
egy régi emlék, egy távoli zug.
S jártam ott, hol csillagok születnek
porból és hamuból. Ők ültettek
elfelejtett szót sápadt lelkembe:
„Társ”. És hirtelen megszülettél Te,
parányi, halvány pont az égbolton:
benned a Minden, kívül a zordon
Semmi. És én is újjászülettem
fényedben, veled. Mert ha van bennem,
mi ragyoghat, az általad ragyog,
s ha Te csillag, akkor én hold vagyok.
Csillag és Hold
By Arnodre
11 hozzászólás
Kedves Arnodre, nagyon szép verset írtál!
Kedves Irén!
Nagyon szépen köszönöm, és örülök, hogy olvastál!
üdv
Balázs
🙂 jaj, de szeretek feléd járni…:) megint szép, megint élveztem…:) ollyan nagyon ügyes vagy:)
szia Liz!
örülök, hogy rendre visszatérsz ide, habár nem gyakran találni erre friss dolgokat… 🙂
én azért nagyon köszönöm!
üdv, szép napot
Balázs
Kedves Arnodre!
Többször is elolvastam egymás után a versedet és egyre jobban tetszik. Különösen szép az utolsó két sor:
"mi ragyoghat, az általad ragyog,
s ha Te csillag, akkor én hold vagyok."
Gratulálok!
Üdvözlettel: Zsóka
kedves Zsóka!
köszönöm, hogy olvastad, többször is! 🙂
minden jót!
Balázs
Nagyon szép vers, Nem is tudom mit írjak. Inkább csak elolvasom még egyszer… Milyen boldog lehet akinek írtad. Örülök, hogy olvashattam. Era
Kedves Scherika!
Remélem is, hogy boldog! 😀
Köszönöm, hogy olvastad, és írtál is!
üdvözlettel
Balázs
Jaj lemaradt az ötös. 😀
nagyon szép nem jut eszembe más a hol és a csillag karöltve jár… egyszerre születni pedig maga a csoda. gratula.
Ez nagyon szép, gratulálok.
Eszembe jutott róla egy idézet:
"Egy homokszemben
lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent."
Szeretettel: Delory