Csillag fénye ragyog,
a távoli ködből.
Sejtelmesen remegve,
megáll a lábam előtt.
Haloványan pislákolva,
izzik a fehér fénye.
Mint kitörő vulkán,
úgy csap bele a sötétbe.
Ám engem nem érint,
tőlem valamiért óvakodik.
Nem válik eggyé velem,
pedig kinyújtom a kezem.
Gyönyörű és megfoghatatlan,
kezem előtt a csillagokban.