Csillaggyermekek

Van egy sziget a Kozmosz tengerén,
csodás világ, nem rég láttam meg én.
Buja növény és állatok hada,
regényes táj, fényár, színes csoda.

Játékosak az Isten-gyermekek,
erejüktől a bolygó megremeg,
energia-labdát dobálnak ők,
és babrálják a rugalmas időt…

Képzelettel alkottak filmeket,
mit sok kicsi ámulva nézhetett,
s szereplőkként játszhatták majd tovább
a mesehőst, királyt, koldust; s csatát,

és játszották a sírva küszködőt,
szerelmeset, mogorva börtönőrt,
gyilkost, parasztot és AIDS-es babát,
papot; s vezért, ki védi a hazát,

tudóst, pop-sztárt és bölcsen gyógyítót,
kötéltáncost, megszállott hódítót…
A sok szerep elfeledtette rég,
kik ők, s mit ér e sok elavult kép.

Kezük-lábuk már szinte béna volt,
fülükben csak a film-zene dalolt,
hiába hívták őket társaik
erő-labdát dobálni, mert a hit

mélyen aludt szívükben csendesen,
csak ültek ők, s nem mozdultak sosem…