Az Éjjel szeretője voltam:
Megcsókoltam az összes csillagot
Aztán ágyba vittem a képeket,
A fénylő ponttengert.
Kerek Holddal rúgtam be,
S szerelmeskedtünk csöndes éjen,
Miközben emberek vágták ketté érzéseiket.
Én voltam a csillagképek árnyéka és
A szerelmesen Schubertet daloló könnycsepp.
Bárcsak lenne értelme belefolyni a sötétbe
Hogy fényt lássak, csak rövid időre.
3 hozzászólás
"Én voltam a csillagképek árnyéka és
A szerelmesen Schubertet daloló könnycsepp." tetszett a versed egésze is!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Dóra?
Nagyon érdekes témát választottál. Elgondolkodtam rajta. Milyen volt berúgni éjjel a Holddal?
Én nem tudom elképzelni. Versed lezárása nagyon jó, remélem, beteljesül kívánságod.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
(Dorka, egyébként 🙂 )
Köszönöm szépen a kritikát… berúgni a Holddal… mámor, éjjel, félrészeg maszatos holdfény.
Kedves Ica! Köszönöm, hogy írtál! és örülök, hogy tetszett.