Csillogó por-lep-el

Éjszakát megfestett képen,
Ülnek egymással szemben,
A Hold-sütötte kertben,
Zavart-szerelmesen.

– Hát ilyen?
– Igen.
– Nem tudok dönteni!
– Miben?
– Hogy jó-e, vagy rossz.
Kellesz, mint a levegő.
Mi van, ha vége lesz?
Féltelek!
Féltem magam, egyedül – nélküled!
– Gyere ide! Így. Ölelj meg!
Most sem jobb?
– Nem, mert elmúlik.
– Nem múlik, ha nem akarod.
– Nem akarom.
– Akkor ölelj még! Még, még, még!
Döntöttél?
– Igen.
– És milyen?
– A legjobb.
– A nevét is tudod?
– Szerelem…

Megcsillan a képkeret,
Pedig rajta porlepel.
A festményen egy pár ölel,
Mit a festője sem hinne el.
Ilyen a szerelem – hihetetlen.