fogaim között a reggel
pépesre zúzott magja
bilincsem bokámra csatolom
ettől lesz hite és rangja
a nyakatlan kovácsnak
ki báván néz bambulva
nyitná az elmét fogóval
koponyát bezúzná
súlyos kulcscsomóval
nem jutott neki más
csak a gyenge aura
avas szagú léte
eldugult furulya
lyukain át tekintete vézna
könyvbe bújtatott észérv
nem könnyítené sorsát
közönye horpadt
oltára szűk holtsáv
metszett száján torz vigyor a máz
a tanoncok készen állnak
kötényük ócska
hulladékból varrt mámor
mozgásuk bizonytalan
lakatlan koszlott sátor
ponyvája alatt
hitvány üres szavak
röppennek szerteszét
a ködbe omlanak
éhkoppon bendőjük
szénsavas ruhája
slampos életükben
semmi sem drága
falatra ugranak
mit uruk dob oda
földön vasforgács
így nem olyan mostoha
torkukra fagyott hó
az őszi szilva
hamvasan bátorít
hisz senki sem tiltja
dermedt az üllő
hol darabolják a lelket
tűzbe mártják mohón
mert kicsit rágós nyersen
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Szeretem a természetröl írottakat,humorosak is jól jönnek…és és
de ezt a fajtát különösen!
Itt,ezeknél egy életszemlélet mutatkozik meg,érzödik rajtuk a sok sok
megfontolás,utánanézés,mérlegelés.
Ezeknél ´kiadja´a szerzö magát,igazán!
Elgondolkodtaóak olyanok mint az ´eredmények´egy hosszú keresés
után!
így látom ezt az írásodat!
Például aztaz utolsó négy sort!
Benne olyan sok bölcs meglátás!
Nagyon szép keresni az ilyen sorok közt a lényeget!
Egyik legjobb írásod!
Szeretettel:sailor
Nagyon köszönöm Salior!
Kiszakadt szövetből előbukkanó szálak.
megint itt
"slampos életükben
semmi sem drága
falatra ugranak
mit uruk dob oda"
de lehetne az egészet idézni,minden
sor tele tartalommal!
Nagyon jó elemzések…
Köszönöm szépen!