Csoda

Szokatlan kép, ma láttam
ahogy néztél
Mondanám, hogy vártam
magam sem hinném
Pont úgy, mint akkor először
rád pillantottam,
újra égtem az erőtől
de elfordultam
És talán a Sors volt
ilyen mostoha
de igazabban szól:
nem éltem soha

Az a csoda sem zavar
ami te vagy
egy könnyed mozdulattal
te alakítasz
Akárhogy is, sorsomat
kezedbe adtam
nincs erő, mi boldogabb,
szebb jövőt adna
Tűz vagy nekem az éjben,
hol minden sötét
Nemsoká' talán végem
hisz kihúny' a fény

De én voltam oly' balga
mert szentül hittem
lehull istenek hatalma
s eltűn' minden,
és majd te is szerethetsz
földi halandót
veled néhány porszemet
viszel magamból
Addig lényed ad még nekem
édes álmokat
de én soha nem kértem
ily édes gondokat

Végül csillag leszel
egy nyári égen
én hulló csillag leszek
mi érted égett régen.