Őrült vagyok, drágám, szenvedélybeteg,
hiányodtól részegen rázkódom.
Nyugalmam palástja fuldokló keszeg,
horpadt jegén félszegen szánkózom.
Könyörtelen kábulat a csókod,
ajkad selymén meddig leszek boldog?
Őrjöngő farkasok torkában végzem,
koldusok kútjában vész el a pénzem.
Házsártos holló vájja ki szemem,
makrancos majom fogja le kezem.
Halottkémek jönnek száguldó kocsin,
érzem, hogy holnap lecsap a guillotine.
Bolond lettem, édes, nyavalyás gyilkos,
behódoló bűnöm megölte az eszményt.
Ha távolléted torz karvalya kínoz,
tiltott lázba hozza az éhező testrészt.
A sosem nyugvó vágy vérbosszút forral,
ó, meddig gyötörsz még bársonyos csókkal?
Ha lékelt koponyámmal fognak focizni,
bánatában sír egy kéjsóvár kolibri.
Perverz poloska rágja át beleim,
lemondó lelked tisztítja ereim.
Süket szívem szorong a villámló trolin,
tudom jól, hogy egyszer lesújt a guillotine.
19 hozzászólás
Szia Tamás!
Tegnap a csókról akartam írni.Még jó hogy nem tettem meg.
Horrorisztikus képek.Megdöbbentő.
Üdv:Ági
Szia Ági!
Látom, a címe alapján nem ilyen versre számítottál.
Ez a csók a megszállotságot, a beteges szenvedélyt jelképezi.
És ez nem csak élő személyre irányulhat.
Azért szívesen elolvasnám, Te hogyan írsz a csókról, kevésbé horrorisztisztikus formában.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Sok szép szó van a versedben amiről külön is lehetne írni verset.
Nem igazán jut eszembe kevésbé horrorisztikus vers a csókról, de strapálom magam.
Ez nem csak élő személyre irányulhat.?Az már nekrofilia….poénkodom.
Üdv:Ági
Hmm, örültem, hogy nem egy nyáladzó verssel találtam szembe magam (már bocsánat a kifejezésért, csak konkrét akartam lenni ^^")
Tetszik a horrorisztikus stílus 😀
Úgy gondolom, nyáladzó verset már sokat írtam, most nem árt ijesztgetni egy kicsit az embereket.
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nekem nagyon tetszik, mert éppen ilyen "őrült, észvesztő, őrjítő" lehet a vágy, a csók. Hihetetlen tárházat vonultattál fel, számomra kedves humorral fűszerezve.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: pipacs 🙂
S tudod mit? Szeretnék ilyet írni… :))))
Kedves Pipacs!
A vágy és a túlzott élvezet mindig ilyen, és ha az emberben nincs elég önkontroll, ezek nagyon hamar és könnyen átmennek bűnbe vagy eszelős szenvedélybe.
Nem tudom, hogy kell egy ilyen verset jól megírni, ez is csak úgy "jött".
Köszönöm szépen a véleményed.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Remélem leesett neked, hogy amit írtam az bók.Mindig elvetemült humorom volt…
Még csillagot is lökök.
Én így dicsérek…:)
Üdv:Ági
Ez a nekrofília tényleg földbedöngölő, magamban én is jót nevettem rajta.
Sokféle értelmezés van: megszállott és beteges nemi vágy, legyőzhetetlen függőség egy tárgytól vagy tevékenységtől, esetleg a szerető hiányának kibírhatatlansága, amely látomásokhoz, később a pusztuláshoz vezet.
Az olvasóra bízom, mit lát meg benne. Valóban közel áll hozzám ez a sötét, helyenként önironikus stílus.
Köszönöm a bókot.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynosztro!
Ez egy valóban sájátos "Csók"
Kifejező versed tetszett!
Azért a vége, sose teljesedjen…
Kedves Dóra!
Az egész vers metaforikus, azt szemlélteti, amikor az élvezetek és a a szenvedély függőséggé alakulnak át. Ez az állapot pedig minden esetben bűnnel végződik.
"A bűn zsoldja a halál"-írja a Biblia, ez a megállapítás minden élethelyzetben helytálló.
Az ember vagy időben "megálljt" parancsol magának, vagy meghal, hogy szellemileg vagy fizikailag, teljesen lényegtelen, mert a kettő szorosan összefügg egymással.
A bűnös fokozatosan kapja a pofonokat, a figyelmeztető jeleket, de ha nem tud változtatni, a guillotine elkerülhetetlen.
És akkor már semmit nem ér a "csábító" lágy csókja.
Köszönöm véleményed és értékelésed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Megborzongtam, mikor végigolvastam, és az a kérdés merült föl bennem: ennyire? Arra gondoltam, magadról szól. Válaszaidból azonban leszűrtem, hogy nem arról van szó. Valóban bármilyen vonatkozásban a túlzásokba vitt érzelem függőséget okoz, megmérgezi az embert.
Mindenben érezni kell, meddig helyes, meddig jó, amit teszünk.
Sok jó gondolatot foglaltál bele a versedbe.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Szándékosan választottam ezt a szélsőséges stílust, azért, hogy villámcsapásként hasson: még van idő kiszállni, de holnap már késő lesz, és a következményeket nem lehet túlélni.
Én nem szeretem, ha az emberek azt feltételezik, hogy az "én" formában írt verseim csak rólam szólhatnak. Nyilván én is "benne" vagyok a versben, hisz különben nem tudnék a témáról írni, de sokkal fontosabb az, hogy az 1. szám 1. személy által az olvasó jobban magára tudja vonatkoztatni a tartalmat. Mert egy probléma sok más embert is érinthet, és így könnyebb az azonosulás, a felismerés és a problémák átgondolása is.
Örülök, hogy jó gondolatokat is találtál a versben.
Köszönöm véleményed és értékelésed.
Üdvözlettel:Tamás
Borzongató képek.Valami varázslatos mégis található ebben a versben.
Aine
Köszönöm szépen, kdeves Aine!
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen, kedves Aine!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Már többször is olvastam a versed, erőt kellett gyűjtöttem a hozzászóláshoz, olyan bonyolult képet mutat ez a vers. Nos,nagyon tetszik, mert csak úgy áramlik belőle a szenvedélyesség. Mindegy, hogy az ember mivel kapcsolatban lesz szenvedélybeteg, ha egyszer elkapja a 'gépszíj' onnantól kezdve nincs visszaút. Szuperek benne a rád jellemző absztrakt elemek, kiemelnek egy bizonyos fontosságot, a túlzások pedig egyfajta ironikus hangulatot kölcsönöznek. A guillotine-nel való befejezés megkoronázza a verset, a vége visszautal a vers közepére. Gratulálok! Üdv. Szilvi
Kedves jerrynostro!
Ráz a hideg, elönt a forróság. Versed kemény és lágy egyszerre, bármilyen furcsa is. Lehet szeretni, és azt hiszem, ez a lényeg, nem egyéb, formai részletek. Gratulálok, jó lett. Tényleg nem csöpögős, épp ezért tetszik.
Üdv,
A.
Szia Tamás!
Én már írtam ehhez a vershez, de mit nem tudom. Biztos nem szépet és jót.
Erről a sorról egy film jutott eszembe. "Ha lékelt koponyámmal fognak focizni," Így elvonatkoztattam a versedtől. Szenvedélyes vers az biztos. Egyedi.
Ági