Hamvas barackízű a szád,
lédús csókja omlik széjjel,
látom a vágy lenyomatát,
ahogy lassan felénk lépdel.
Körülöttünk perzselő tűz,
éget, forrósága átfon,
kezed rebben, mikor lehűl
halkan szendereg az álmom.
Hamvas barackízű a szád,
lédús csókja omlik széjjel,
látom a vágy lenyomatát,
ahogy lassan felénk lépdel.
Körülöttünk perzselő tűz,
éget, forrósága átfon,
kezed rebben, mikor lehűl
halkan szendereg az álmom.
7 hozzászólás
Finom. 😀
Tetszett a cím kedves Edit, a folytatása is!
Szeretettel gratulálok: Ica
Érzékien szépséges, kedves Edit!
Szeretettel: dodesz
Kedves Edit! Már a címe is nagyon klassz, és kifejező! Az egész vers nagyon tetszik, lebeg, mint az álom! Szeretettel: én
Kedves Edit! kacér, mégis finom vers kifejezésekben, nyelvezetben. A csók széjjelomlását nehezen értelmeztem, s azt is, hogy a lehűlő álom milyen gyorsan elszenderedik. Ha jól értem, a kéz elrebbenésétől történik ez. Ha igen, akkor szerintem nem kell a " tőle " szó, mint töltelékszó, közvetlen utána érkezve az álom állapota érhetővé válik nélküle is, így elférne mellé egy időt hosszító szó talán.
maga a ritmika és a rímek, no meg ismétlem, a nyelvezet szépen együtt és alásimul 🙂 a témának.
üdvözlettel: Grey
Ja, igen: a cím zseniális, figyelemfelkeltő, önmagában is dallamos és elgondolkoztató.
Kedves Edit!
Vágyébresztő nyolcsorosod többször elolvastam és elképzeltem. Jó volt. Köszönöm.
Gratulálok nem először!
Melinda