Csak addig, míg élek…
Csak addig, míg lélegzem…
Ha ajkad mozdul,
mozdulok én is.
Testünk ólmos, nehéz,
szárnyalunk mégis.
Nem kell, hogy soká…
De kell, hogy újra…
Forró leheleted
ismét csak vágyam gyújtja.
Ölelsz s én ölellek…
Minden mozdulatból ismerlek.
Szeretlek, mint haldokló az életet,
mint az ember a sót…
Csak ölelj még…
Csak csókolj még…
Szívverésed ütemére lüktess,
forrj velem eggyé!
Akarlak, mert te akarsz.
Megteszem, amire kérsz…
Csak addig, míg élek…
Csak addig, míg lélegzem…
Csókolj…
By Lily Allen
9 hozzászólás
Nagyon szenvedélyes. Nálam tuti ötös.
Nagyon köszönöm!!! ^^
Lüktet a versed, mint a szívdobbanás. Örökké szeretni, míg csak lélegzünk, szeretni, mint a sót… mesék jutnak eszembe erről.
Kedves Irén!
Igen, nekem is a mese jutott eszembe… hogy lehet igazán megfogalmazni a szeretetet?
Köszönöm véleményed! 🙂
Kedves Alexandra!
Nagyon köszönöm!!! ^^
Forró, már-már erotikus, de mindenképp szenvedélyes!
Gratula!
Kedves Fél-X! 🙂
Köszönöm véleményed, örülök, hogy olvastál! 🙂
Szenvedéllyel és érzelmekkel fűtött vers,nagyon jó az elejétől a végéig:)
Gratulálok!
C.
Kedves Cukorborsó!
Neked is nagyon köszönöm szavaidat, igyekszem! Sokat jelent a visszajelzés, örülök, hogy tetszett. 🙂