Fiatalos a járásom,
éveim még nem számlálom,
nem festem be deres hajam,
más szeressen, ne én magam.
Ne mondjátok, hogy csókolom,
mert a hajam felborzolom,
legalábbis ami maradt,
huncutka a kalap alatt…
Nem lettem még Tibi bácsi,
arra kell még kicsit várni,
én sem ötvennek születtem,
örülök, mert megélhettem…
Sokaknak már történelem,
ami közben történt velem,
átélte ezt sok-sok társam,
versem főleg nekik szántam…
10 hozzászólás
Aranyos rigmus.
Remélem, eljut azokhoz, akiknek szántad 🙂
Köszönöm szépen kedves Andrea!
Mindenkinek szántam, aki szívesen olvassa… 🙂
Kedves Tibor!
Jó kis vers! Úgy tűnik elégedett vagy az elmúlt ötvennel. Hidd el, – a legszebb kor!
Versedhez gratulálok, dallamos jókedvű költemény.
Szeretettel üdv.Vali
Valika Drága, köszönöm hogy olvastál.
Elégedett vagyok igen… Bár a következő évek is ilyen szépek lennének.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibi!
Nem az számít, hogy mennyi van mögöttünk, vagy előttünk, hanem az AMI.:)
Kívánok neked még nagyon sok szép évet és vidámságot!
Kedves, ritmusos vers, tetszett.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka, köszönöm szépen kedves soraidat és az értékelést.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibi!
Nagyon hangulatos a versed, mellette szépen rímelő s tartalma-formája is jól sikerült. Igazán mulattatott az egész, de különösen a harmadik szakasz tréfás hangulata.
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen baráti szavaidat és az értékelést, kedves Kata!
Valóban ott a lényeg, a harmadik szakaszban…
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves, humoros kis vers.
Átéreztem.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Örülök, hogy olvastál kedves harcsa!
Köszönöm szépen a véleményedet és az értékelést.
Üdvözlettel: Tibor 🙂