Mindenki ízlelgetett mosolyával.
Majd aláhullottam
gyenge testtel,
szürke, poros félelmekkel.
A tömeg fordult,
hátuk mordult,
lábnyomukban
csókom koldult.
Csókom koldult
Mindenki ízlelgetett mosolyával.
Majd aláhullottam
gyenge testtel,
szürke, poros félelmekkel.
A tömeg fordult,
hátuk mordult,
lábnyomukban
csókom koldult.
5 hozzászólás
Szia Andi! 🙂
Ízlelgetem a verseid, szeretek időzni velük.
Kedvelem az olyan alkotásokat, amelyekben megmutatkozik a lélek, még ha picit rejtve is marad egy része.
Nálad épp ezt találom nemcsak most, hanem általában. Jó bogozgatni. 🙂
Tudok azonosulni a gondolataiddal, és ez számomra fontos.
Amire felfigyeltem, az a sor-és mondatkezdés, mert nem biztos, hogy mindenhol következetes.
Szerintem ezen lehetne alakítani, bár nem biztos, hogy igazam van.
A 2. sor szerintem kis kezdőbetű az előtte lévő vessző miatt, hacsak nem szántál kiemelt szerepet a "Mindenki"-nek. Ha igen, akkor máris feledhető, amit ezzel kapcsolatban megjegyeztem. 🙂
Nagyon tetszik a tartalom, apró versbe szedted a lelki nincstelenséget, és ez nem semmi.
Köszönöm hogy olvashattam. Veled éreztem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Andrea! Ahogy hangosan olvasom ezeket a verssorokat, dalolni kezdenek a szavak, a rímek! A formája is tetszik, a forma nálam mindig fontos momentum! A mondanivalót nem akarom most itt elemezni, Kankalin megtette, egyetértek vele! Tetszett!!! Üdvözlettel: én
Kedves Andrea!
Valamilyen módon – önmaga erejéből – az embernek újra hajon kell ragadnia önmagát és gyökereivel együtt fel kell emelkedni ismét az Égbe, oda ahonnan annak idején alábukott a sötétség mocsarába. Ez a LÓTUSZVIRÁG titka, mennyei titokzatossága.
🙂
Nagyszerű írás, felemelő.
Szeretettel: Szabolcs
Drága Kankalin, Bödön, Szabolcs!
Mindig meghatódva olvasom véleményeiteket.
KÖSZÖNÖM figyelmeteket.
Kielemezték már a versed mélységeit.
Gratulálok szeretettel a forma és a mondanivaló egységéhez: Ica