Csúcsok

Ott, ahol az ég a határ,
nem jár arra már a madár,
magasra tör hegyek csúcsa
sötét felhők fölé nyúlva.

Jéghideg az idegenség,
gőgös, rideg kietlenség.
Csodálatot kelt csak bennem,
nem kívánja az én lelkem.

Tüzes vágyam fagyra lelne.
Lángolni ott, hogy is merne?
Uralják a vad törvények,
meghalnak ott a remények.

Fehér hónak zord világa…
Mégis vonz a tisztasága.
Embernek ott nincs hatalma,
az már Isten birodalma.