„Csujogatásos”

Lementem a pincébe
Újbort fejtegetni,
Jött utánam apám, anyám,
/Naná, nehogy berúgjak ám/,
Orrba veregetni.

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Átmásztam a kerítésen,
Öreganyád volt csak ébren.
Nyomban seprűt ragadott,
Azt se „monta”: jónapot.

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Seprűvel, meg nagy késsel,
Így kell bánni vendéggel?
Rikácsolt, szólt meglátod!
/Vágott hozzám eszcájgot./

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Mantrázott, meg „aszonta”,
Menjetek a templomba!
Mivel ők tisztességes család,
Nem tűrnek el semmi potyát!

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Tisztelendő szépen beszélt,
Ásóról, kapáról is mesélt.
Hogy én földet műveljek?
Vagyok sokkal műveltebb!

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Uradalmi kocsis vagyok,
Ha akarom, fogatolok.
Kicsim! Ülj fel a bakra,
Jóisten is akarja!

Hej, dínom-dánom,
Nincs még nekem párom!
De azért még megtalálom
Az idei nyáron!

Hajtom majd fel pejlovaim
A csillagos égig,
Odalenn, földhözragadtak
Irigykedve nézik.

Hej, dínom-dánom,
Lennél az én párom?
Tudod, hogyha nincs kedved rám,
Másutt megtalálom.