egy szívbeteg EKG-ja. Hol sebesen pattog,
s az érzelmek skáláját rajzolja villámaival,
máskor kisimul, mint homlokomon a ráncok,
mikor fejedet a vállamra hajtod.
Dali sem…
egy szívbeteg EKG-ja. Hol sebesen pattog,
s az érzelmek skáláját rajzolja villámaival,
máskor kisimul, mint homlokomon a ráncok,
mikor fejedet a vállamra hajtod.
16 hozzászólás
Szia Csaba!
Különleges hasonlat, de nagyon jó a párhuzam! Tetszett a vers zárása is.
Gratulálok!
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, Zsóka!
Eszerint, mikor megnyugszunk akkor van baj! Most jöttem rá mitől olyan jók a verseid és felismerhető a stílusod!Rendkívül intelligensen írsz. Ezt a lehető legpozitívabban értem!
Üdv:
Deiphobae
A túlzottan gyors és magas kilengések után jön az egyenes… Talán az "aranyközépút" lenne jó, amikor mindkettő egyszerre van jelen. A túlzott szenvedély időnként előre nem látott kockázatokkal jár. 🙂
Kedves Csaba!
Látom, ismét magadra találtál. 🙂
Ez a párhuzam az EKG-val, Dalival, nagyon jó. A töled megszokott tömör-gyönyör stílusban írtál. De jó nap ez a mai… 🙂
Üdv,
A.
Szia, Andrea!
Örülök, hogy jó napod van, remélem, nemcsak a versem hatására! 😀
Üdvözlettel: Tömör Gyönyör :))
Ahogy eljutottál Dali művészetétül a szívbetegen át az egyik legszebb képhez, az példaértékű. Végül is mindegyiknek köze van a ketyerénkhez. 🙂
Már az ötlet is nagy, a megvalósítás pedig remek.
pipacs
Köszönöm, kedves pipacs!
tetszett a párhuzam is, grt. szeretettel
Neked is, Andy!
Az idő egy szívbeteg EKG-ja.
Huhh.
Hallod, Neked szerintem ez lesz az utad. Valami ilyesmi.
Mert egyedi, okos vers, egyre több ilyet követsz el.
Gratulálok!
Köszönöm, Rea! Na igen, mostanában ezek felé indultam el, csökkentve a szonettek számát, bár amilyeneket azokból írtam, nem is kár értük. 🙂
Kedves Csaba!
Soraid igen kifejezőek, sokat elmondanak időről, szerelemről, egyszóval az életről…
Üdv: klári
Köszönöm, Klári!
Szia Csaba! 🙂
A címben említett Urat elég nagyra tartom, kedvelem a művészetét, mert megszerettették velem egykor. 🙂
Így jártam e verssel is. Kellőképpen bizarr, méltó a Művészhez, legalább annyira elgondolkodtat, mint ama címbéli egyén. 🙂
Annyi mindent tettél e pár sorba, hogy akár évekbe is telhet emészteni, s mivel a kategória nem nagyon kívánja a hosszadalmasságot, hát magamban méláztam. 🙂
Gondolkodtam azon, hogy mennyire vagy szürrealista a költészetben. Ez a vers azt tükrözi, hogy nagyon. 🙂 Tetszik az óvatos indítás, a bizarr folytatás, ami bizony ráhangol Salvador lelkére. Elég rendesen eltaláltad, nekem pedig tetszett. 🙂
A záró sor inkább "csabás" volt, de éppen ettől válik érvényessé a címben elhelyezett "sem". 🙂
Nagyon tetszik a vers, tudsz, ez nem kétséges. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin!
Úgy örülök neked! :)) Szeretem, ahogyan írsz egy-egy vershez, a kommentjeid kész műalkotások. Szeretem, ahogyan "kivesézed" a verseket, és az a kedvesség, ami folyton árad belőle… Köszönöm!
Örülök, hogy a "csabás" befejezésem is megfogott… mióta ebbe a rózsaszín lepelbe burkolóztam, azóta így sikerülnek. Bármilyen szavakkal is kezdek hozzá a vershez, mostanában szinte mindet ebbe a kategóriába kell a végén sorolnom, mindig ugyanott lyukadok ki. 😀
Még egyszer köszönöm, nagyon aranyos vagy!
Szeretettel: Csaba