Egész éjjel a szél dalolt
Ázott falevelet hord.
Az eső ütemesen kopog
Kihalt az utca, emberek sehol.
Sírnak a fák, ágak törnek
Zsenge hajtások lengenek
Falevelek hangosan susognak
Esőcseppek az ablakon koppannak.
Számolom a perceket
A felgyorsuló cseppeket
A szálló, pörgő falevelet
Nézem a fénylő úttestet.
Különös hangulat vesz rajtam erőt
Csak állok, és nézem csendben az esőt.
Üresen bámulok a szürke semmibe
A testem még itt van, de a lelkem nem.
Gondolatok cikáznak fejemben
Ablakot nyitok, s hagyom, hogy térjen be;
A zuhogó eső, s az ázott föld illata
S a süvítő szél dúdoló hangja.
Arcomon érzem az esőcseppeket
Már nem is számolom, a múló perceket
Szemem csukva, s a lelkem távol valahol
S a szívem a széllel duettet dalol.
5 hozzászólás
Kedves Anikó!
Ez a szél mostanában nem is igazán dalol, inkább, mintha egy nagy üstdobot verne.
Az eső is igen szaporán veri az ablakot. Szóval, csúnya az idő.
De te ebben is a szépet látod.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Kedves József én egy örök ábrándozó vagyok.. köszönöm hogy itt jártál, és tetszik a versecske. puszi
Anikó
Kedves – a borongós, esős nap ellenére, versed is nagyon kedves, hangulatos. Kár, hogy nem írod vagy szabad formában, vagy pedig ha négysoros szakaszolással írod, akkor a szótagokat számolva.
Egyébként nekem így is tetszik. Biztosan vannak, akik mostanában nem örülnek az esőnek, mert az áradatot csak tovább emeli.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata.
Útmutatás? .
Én csak úgy írom hogy szellős legyen és átlátható. ne gabalyodjon bele senki hogy hol tartott.
Köszönöm hogy olvastál, szeretettel
Anikó
"a szívem a széllel duettet dalol." – jaj, de szép! Gratulálok!
Üdv.: Hópihe