Szépen szól a pacsirta
Messze elhallatszik hangja
Mit énekel, tán ő sem tudja
Örömét, vagy búját fujja.
Búzatáblák fölött, dűlőn át
A vándort elkiséri,
A magasból messze ellát
S dalát újfent elénekli.
Fára nem száll e madár
A földön fürgén jár, szaladgál.
Bokor alján fűben rak fészket,
Költi, neveli a kicsinyeket.
Búbos toll a koronája
Szürke szint ölt a ruhája,
Nincsen szines kavalkádja
Mégis ő az emberek kedves
Dalos pacsirtája.
8 hozzászólás
Kedvesek a verseid, öröm olvasni.
Köszönöm, hogy elolvastad és örűlök, hogy tetszett. Üdv.: Túri I.
Megint visszaadtad azt a vidéki,kedves falsuias hangulatot, amit nagyon szeretek érezni, bár néha el is szomorít, hogy nem ott élek…még…. szép és kedves vers lett nagyon,a hangulatot,amit adtál,köszönöm!
Köszönöm érdeklődésedet amit tanusítottál e versem iránt is. Örülök, hogy tetszett.
Üdv.: Túri I.
….a pacsirta annyira benne van a népművészetben,hogy öröm volt ölvasni, felfedezni versedben is!!!:):)….a 2. vszk.nagyon képben van!!!!!….szeretettel…doratea
Kedves Doratea! Köszönöm, hogy elolvastad ezt a versemet is és örűlök,hogy tetszett.
üdv. Túri I.
Kedves Imre gyönyörú versedhez gratulálok. Kinn áltam a dűlün és végignéztem a tájon. Hallottam a pacsirta énekét.
kEDVES GYÖRGYI! kÖSZÖNÖM A GRATULÁCIÓDAT. MIVEL LAKHELYEDNEK SZOMSZÉDVÁROSÁBAN ÉLEK, TALÁN MÉG INNEN IS ELHALLATSZIK A PACSÍRTASZÓ./ NA EZ CSAK OLYAN SZÓLÁS-MONDÁS/