Dalra születtem

Futottam réteken,
futottam bérceken,
hittem az álmokban,
hittem a dalokban.
S eltüntek a dalok,
elfogytak az álmok,
jaj, pedig mennyire
akartam a napba
nézni csak egy percre,
s érezni illatát
tavasznak és nyárnak.
– Morcosan néznek rám
a szürke fellegek,
borzong a hidegben
tarka virágszirom.
Szélvihar mozgatja,
rázza az ökleit.
Én nem ezt akarom,
én dalra születtem,
énekelni fényben,
elkapni a napot,
futni bérceken,
futni réteken –
kéz a kézben veled.
Gyöngyöt rakni az ég
aljára, s csillogót.