Whisking through the dancehall slow,
thousands of lights they would glow,
bittersweet’s the symphony,
You and Me in harmony.
Hold me oh please tight so tight,
no-one else but we in sight.
We gonna get high so high,
wanna dancing ’till I die.
(((Nyersen nagyjából erről szól:
Tánc, igaz szerelmem (de értelmezhető úgy is, hogy "táncolj")
Suhanni át a tánctermen lassan,
ezer lámpa égne,
édes-keserű a szimfónia,
Te meg Én, harmóniában.
Ölelj kérlek át meg át,
senki sincs csak mi.
Magasra fogunk jutni,
táncolni akarok, míg meg nem halok.)
10 hozzászólás
Szép lett, főleg az angol, ha egyszer én tudnék ilyet angolul 🙂 És éljen a tánc!:D
Áj ken szpík inglish, end hangérian well tuu..
I need a drink..
I need a dance..
Szóval gratula!
Nagyon ügyes, bár angolul nem nagyon tudok,
csak so-so, de a ritmusa hangulata is szép.
Gratulálok!
Szirom
és tényleg
éljen a tánc és a mámor
főleg ha közelben van Ámor
átlövi testünket egymáshoz örökre
csak pörgünk bele a végtelen körökbe
a ritmust jelzi a porban a vérünk
vörös hangjeggyel készül a művünk
de amikor lassan cseppenve hal el
már nem táncol más csak a Halál
Ezt hoztad ki belőlem spontán
Ezt is köszi
Csináljak egy fordítást Zsé? 🙂
Ha nem kapok egy virtua maflást érte akkor lepötyögöm:
Jobban írsz angolul mint magyarul.
Ez a vers valami ördögien képies. Minden sora él.
Nagyon kevés vers láttatja magát ennyire.
A hangulata pedig: visszaadhatatlan, egyéni. Nem is tudom megfogalmazni.
Húha…! 🙂
Persze hogy nem kapsz, ezt valahogy én is így érzem, és meg is magyarázom, hogy miért van (szerintem).
Az angollal nem akarok annyira görcsösen szabályosan bánni, mint a magyarral, mert ugye vigyázok édes anyanyelvemre, amit a helytelen használattal teljesen elcsúfítanak, tehát próbálom terjeszteni az "igét", hogy így kell ezt mondani, tessék odafigyelni rá. Az angollal törődjenek az angolok. 😛 Egyrészt. Másrészt, a magyar versek közül én a klasszikus tananyagon nőttem fel, és ismerek ugyan sokkal többet, mint amit tanítanak az irodalom órán, de ezek jórészt ugyanazoktól a költőktől vannak, így nem igazán ismertem meg más stílust. (Pótlandó! Lassan folyamatban.) Eléggé látszik az írásaimon, hogy ragaszkodom általában a szabályos verseléshez és olyan szavakat használok, amikről úgy gondolom, húde kifinomultak, választékosak, de ettől csak régies leszek. Az angol "versek" pedig valójában dalszövegek, amiket hallgatok és nagyon szeretek énekelni.
És nagyon nagyon nagyon szeretek táncolni, és én még nem hallottam táncórán magyar szövegű zenét (egyet-kettőt táncesten, de ritka, nem jellemző).
Ennyivel tudom megvilágítani a dolgokat 🙂 csak nem merek főleg angolul írni, merthát azért mégicsak magyar "költő" vagyok. Lehet, hogy ezt a hatalmas tehetségemet 😛 inkább dalszövegírásra kéne fordítanom, annyira úgyse vagyok jó, hogy tényleg (el)ismert költő legyek.
Köszönöm mindannyiótoknak az őszinte véleményt!
És Béla! Igen, megtisztelne, ha Te fordítanád le! 🙂
üdv
Zsázsa
Köszönöm a lehetőséget, bár meglehet, nem lesz olyan egyszerű fordítani, mint azt elsőre gondoltam. 🙂
A napokban nekiállok és később azt is megírom miért nagy falat ez, legalábbis nekem.
Szia Zs!
Kellemes hétvégét kivánok..
Vagyok s leszek!
(türelmedet köszönve addig is)
Szia Zsázsa!
Ez fantasztikus! Hogy te miket tudsz! Elképesztő!
Ami miatt pedig a legjobban megragadott, az nem egyéb, mint hogy ugyanez a hitvallásom az éneklésről, meg persze az életről is.
Klassz volt!
Üdv: Kankalin
Szia Zsázsa! 🙂
Mindig irigyeltem, hogy ha valaki idegen nyelvet is tud verset írni… 🙂
Mivel az ígért fordítás nem érkezett meg, ad hoc megpróbáltam magam is, de 2-3 sorral nem boldogulok, ezért megkíméllek ikaruszi "szárnyalásom" eredményétől (=pofára esés). 🙂
Üdv: AV