Dérfüggöny csillan, lágyan ring a didergő erdőn,
vicsorgó fogakkal acsarkodik mezőn a szél.
De látod amott? Pihe-puha hó hull az égből…
hogy ragyog! Végre megérkezett a szépséges tél.
Sápadt orcám immár a jóleső fagytól pirul,
szívem vadul ver, milyen boldog ez a pillanat!
Álmélkodva legeltetem szemem, mily csöndben száll,
a tar föld lassan már olyan, mint egy hósivatag.
Nézd, hogy szakad! Egyre jobban hízik a takaró,
mondd, vajon ébren vagyok, vagy netalán álmodom?
Ó, mily lenyűgöző! Nem tudok betelni vele…
Hullj, csak hullj, hiszen mindenki érted áhítozott.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Valóban csodaszép a frissen hulló hó látványa, mint egy mesebeli táj, olyanná válik minden.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Dérfüggöny csillan”
Nagyon szép hasonlat!
Igen,megjött újra ahogy írod is:”a szépséges tél.”.
“vicsorgó fogakkal acsarkodik mezőn a szél.
De látod amott? Pihe-puha hó hull az égből?”
és hamarosan meleg takaróval fedik a földet!
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Köszönöm kedves szavaid.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm kedves szavaid, a gratulációt és az idézést is.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa