Téli szél az éjsötétben,
éhes kéjjel körbe járt,
mérges hévvel fákat tépett,
sírt a kéreg, tört az ág.
Zúgott, bőgött őrült módon,
éles késsel ölt, kaszált,
háztetőket kérges kézzel,
rázta, zúzta nem lazsált.
Mélyre szállt, majd égbe kúszott,
szédült vágya frigybe zárt,
árva álmok félre bújtak,
rémült sóhaj fagyta át.
Fények távol táncot jártak,
kóbor ének lopva szállt,
félve nézett rá a bálra,
őrszemként a holdsugár.
10 hozzászólás
Kedves Adrienn!
Valóban viharos a versed. Jó a ritmusa is.
Megrázó vers, de szép.
Gratulálok!
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn !
Viharos, s mégis simulós, dallamos sorok.
A szél tánca 🙂
Gyönyörű vers.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Nagyon szép ,dallamos szinte fülbemászó 🙂
Kedves Justina!
Köszönöm szépen, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Jól megírt, szép verset találtam…
Kedves Irén!
Köszönöm szépen, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Gyönyörű! Köszönöm az élményt.
L
Kedves Lenabuci!
Köszönöm szépen, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn