Ganz still, so sehr einsam
Steht ein Baum am Straßenrand.
Von Hitze, Kälte, Wind geplagt
Schaut er den langen Weg entlang.
Hinter ihm steht ein Berg,
Der müsste ihn doch schützen!
Doch tut er es nicht, lacht sich eins,
Keiner kann ihn dazu zwingen.
So kämpft weiter der Baum,
Macht sich aber nicht viel draus.
Bringt neue Blätter jedes Jahr,
Bleibt an der Wache, still, einsam.
A magányos fa
Az út mentén áll egy fa,
csendesen, egymagában.
Szél gyötri őt, tél és a nyár,
csak néz az út hosszába,vár.
Mögötte ég-magas hegy
ki védelmezője lehetne.
De az jót nevet, nem teszi,
senki nem kényszerítheti.
Így hát küzd a fa tovább,
maga van csak, nincsen más.
Rügyeit bontja tavasszal
És áll a vártán magában.