Tegnap sokat sírtak az angyalok
vállamra édes könnycseppek hulltak –
felnéztem, hogy vajon mi történik
s pityergésük zokogásba fulladt.
Két karom kitártam ekkor széjjel
arcom zuhatag alá tartottam –
peregtek rólam szárnyas bánatok
míg gombócok dagadtak torkomban.
Vigaszt vártak a menny leányai
és én nem tudtam, hogyan segítsek –
nevessek vagy táncoljak-e nékik
netán gödröt ássak ennyi víznek.
Aztán olyat tettem, mi egész más
sírni kezdtem én is halk sóhajjal –
mire rántott függönyén ég-karnis:
angyalszemmel nézett rám a Hajnal.
Már mosolygott a felhőn ülő nép
és fegyverem, mit én annak hittem –
ellenem fordult, de inkább értünk
…sugárzott az aranyló Napisten.
5 hozzászólás
Jaj, ez nagyon szép, drága Évám. Kicsit derűs, kicsit megható, olyan igazi lambrozettes…
Ölelésem
Ida
Köszönöm szépen, drága Idám, nagyon kedves vagy és megtisztelsz ezzel a jelzővel. Ölellek. Éva
Bár lemaradoztam bizonyos komoly okok miatt, máshol már elmondtam, hogy nagyon tudsz. Azt is említettem, hogy az írásjelekkel bűbájjá varázsolhatsz minden gondolatot. Így is az, de teljesebbé teheted. Nem tudom, miért vonzódsz ennyire a gondolatjelekhez. (?) Szép a lelked, a mondanivalód mély. Lehetne még javítani a rímeken is, de kerek a mondanivalód. Csak néhány tollvonás kéne, és tisztább lenne a vers. Talán írok erről belsőt…
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nem zárkózom el teljesen a Te igazságodtól. 🙂 Ezt máshol is mondtam, legalábbis mondani kívántam. Nagyon jólesik, hogy foglalkozol velem és érdemesnek tartasz a "komolyabb" véleményezésre. Válaszoltam privát és (remélem) folytatódhat a beszélgetés. Szeretettel. Éva
Kedves Kankalin!
Nem zárkózom el teljesen a Te igazságodtól. 🙂 Ezt máshol is mondtam, legalábbis mondani kívántam. Nagyon jólesik, hogy foglalkozol velem és érdemesnek tartasz a "komolyabb" véleményezésre. Válaszoltam privát és (remélem) folytatódhat a beszélgetés. Óriási köszönettel és szeretettel. Éva