Szél söpörte felém az őszt,
jött morcosan sebbel- lobbal.
De megvigasztaltam, most víg,
átölelt reménnyel, céllal.
Átkarolt, megcirógatott,
óvón átfonta derekam.
Mélabús dallamot dúdolt
s vele a madárzenekar.
Szél söpörte felém az őszt,
már október van, rőt s arany,
egyik nap derűs, majd borús,
így nem lehet egy rossz szavam.
Lelket simogató, békés,
csöndes, nyugodt és üdítő,
úgy árad belém, hogy az se
zavar, ha máskor süvítő.
Egy szó, mint száz: az ősz az szép,
változást hoz, némán csókol
még csordultig van színekkel,
aztán a télnek behódol.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Ez nagyon szép:
"még csordultig van színekkel,"
Fratulálok beleélésedbe az ösz titkaiba!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy most is olvastad a versem és nagy öröm számomra a gratulációd is.
Szép, békés őszi napokat kívánok jó egészségben.
Zsuzsa
Gratulálok
akartam
Kedves Zsuzsa!
Gyönyörűen tudsz írni az őszről, mint e versed
is méltán mutatja!
Örömmel olvastam művedet!
Kívánok sok szépet és jót, s erőt a napokhoz!
Üdvözlettel : Zoli