Éles tükör, világos vonások,
érintett vagy, kár volna tagadni.
Akarnál bár, mégsem élhetsz máshogy:
senki nem tud új arcot faragni.
Szégyenkeztél: tán elmebeteg vagy,
nem dönthettél, miért lett más az agy.
Titokban sírsz, úgy lennél átlagos,
fáj, ha szólnak, hogy furán viselkedsz.
Érted most már, ki miért bánthatott,
s miért nincs maszk, mit bárhol viselhetsz.
S bár lényedhez bűn oly kevés ragadt,
sok idő kell, hogy elfogadd magad.
Ordítanál, ha gúny tárgya leszel,
pereskednél, ezt nem te akartad!
Hangodra csak a cinkos csend felel,
s riadtan félsz, megint beléd marhat.
Ez a végzet, vagy még jobban járhatsz?-
remélni kell, mert nincs magyarázat.
11 hozzászólás
Kedves jerrynostro! Érdekes verset írtál. Önmegszólítás? Vagy az ember szól a másik emberhez? Szerintem bàrmelyik lehet. Sokféle értelmezést tesz lehetővé. Épp ez a lényege.
Kedves Madár!
Egyetértek, ezért szeretek némi homállyal írni, hogy több értelmezés is lehetséges legyen. Bár van bennem egy kis gyermeki izgalom és kíváncsiság, hogy megfejti-e valaki, mire gondoltam pontosan, de a legfontosabb az, hogy gondolatokat ébresszen a vers.
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Üdv. : Tamás.
Szia Tamás! 🙂
Ahogy haladtam soraidon, felébredt bennem a gyógypedagógus, mert amit megfogalmaztál, tökéletesen illik egy olyan személyre, aki vagy autizmus spektrum zavarral küzd, vagy tanulásban akadályozott (enyhe értelmi fogyatékos), esetleg normál SNI-s.
Lehet, hogy egész mást takar a versed, de nekem nagyon erősen jön, amit felvázoltam. A cím is errefelé terel, bevillant néhány "BNO".
Többször elolvastam, hogy mélyebbre jussak, az autizmus néhány változatára jellemző leginkább ez a viselkedésmód, az elfogadás hiánya vagy késői beletörődés, feldolgozatlan érzések, de nem fedezi teljesen.
Kíváncsivá tettél. A fent jelzett állapotokra utal a tulajdonságok nagy része.
Kedvelem a gondolatébresztő, jó verseket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Így van, tökéletesen megfejtetted a verset. 🙂
Itt konkrétan egy autistáról írok, aki csak felnőttkorában kapott diagnózist. Azt az időszakot mutattam be, amikor szép lassan összeáll a kép, az illető összerakja magában, mi miért történt az életében és igyekszik elfogadni az állapotot. Az autizmuson belül is inkább az enyhébb Asperger-szindrómára gondoltam, de ezt azért sem írtam le egyértelműen, hogy több mindenre is vonatkozhasson a jellemzés.
Azt tapasztalom egyébként, hogy sokkal több ember érintett, mint yakikről pontosan lehet tudni.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv. :Tamás
Szia Tamás! 🙂
Azonnal ráállt a fejem, mivel az autizmus is szakterületem. Azért írtam, hogy "spektrum zavar", mert abban benne van az Asperger-szindróma is.
Van olyan felnőtt ismerősöm, aki tudja magáról, hogy enyhe "aspi", ő jött rá, hogy másképp viselkedik, mint a többiek, fiatal kora óta edzette magát, tudja kompenzálni. Ez ritkaság.
Az általad bemutatott személynek szintén szerencséje van, hogy így összeállt a kép, mert ennél súlyosabb kimenetelek ismertek hasonló helyzetben.
A jellemzésed nagy része mindegyik típusra illik, amelyeket előzőleg felsoroltam, de nem véletlenül írtam első helyre az autizmust.
Valóban sokan érintettek, jóval többen, mint amennyit a statisztika mutat. Sajnos bőven akadnak olyanok, akiket még a pedagógusok se fogadnak el, bár talán ez a tendencia mutat némi javulást.
(A "fész" nem félsz?)
Nagyon örülök hogy írtál róla, fontosnak és értékesnek tartom a versedet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Tamás!
Tágabb értelemben is nagyon helytálló a versed. Hogy tudja valaki elfogadni önmagát, ha másoktól különböző, és ezért megbélyegzik vagy kirekesztik? Ahogy írod, ehhez "sok idő kell", és nem is biztos, hogy sikerül. Segítség nélkül meg akár tragédiává is fajulhat.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Sajnos igazad van, segítség nélkül könnyen tragédia lehet belőle.
Viszont az is fontos, hogy az érintett felismerje, hogy baj van és merjen, akarjon segítséget kérni. Sok esetben a belátás is hiányzik. Ezt általánosan, minden problémára értem.
Nagyon örülök látogatásodnak és köszönöm, hogy írtál nekem.
Szeretettel: Tamás.
Kedves Tamás!
Mennyire másként értelmezhető ez a vers akkor, ha úgy érzi az ember, hogy személyes érintettséget is fellel benne, vagy ha teljesen kívülállóként szemléli. Valamelyest azért nekem is szakmámba vág.
Mennyire más a vonzata, ha ismerünk előzményeket, olyan személyiségéket, akikre mindez ráillik és látjuk, hogy szenvednek tőle. Ha a felismerés bekopogtat és elfogadható az érintett számára, aki mindebben részt kell vállaljon akarva, akaratlanul, az már nyert ügy. Az önismeret sokat segít mások elfogadásában is és sokat javíthat a helyzeten, mert változtatásra is késztethet. Mindenképp egy plusz adalék a személyiség kibontakozásához, nem magyarázatok keresésével kell tölteni az időt, hanem a lélek ápolásával, mert igen sérülékennyé tesz az, ha folyton "bántva" érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy ez a fájdalom nehezen múlik el, de abban is, hogy "gyógyítható".
Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Rendkívül értékes gondolatokat osztottál meg, amiért hálás vagyok.
Én nem rágtam át magamban túlzottan a témát, csak megfogalmaztam, amit feltehetőleg sok érintett érez és küzdelmet jelent számukra a hétköznapokban.
Természetesen mindenben egyetértek veled.
Üdv. :Tamás
"Akarnál bár, mégsem élhetsz máshogy" – kiragadtam ezt a gondolatot soraid közül, kedves Tamás, mert a konkrét témán túl, amit feldolgoztál (elolvastam a hozzászólásokat is) sok egyéb élethelyzetre, állapotra is tökéletesen és fájdalmasan ráillik ez a megállapítás. Nagyon jó verset írtál, gratulálok hozzá.
Laca 🙂
Köszönöm szépen, Laca.
Ez sajnos tényleg így van.
Üdv.: Tamás.