Szia!
Didergetős Didergetőt írtál. Bizony a reggeleg hidegek, de azért feldereng a fény. Remélem, ebben a zord világban, azért majd mosoly is terem! 🙂 Szép képekkel festetted le a fagyos reggelt. üdv hundido
Van az úgy, hogy fázik az ember – kívül, belül. Ezt írtam ki magamból ma reggel.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen a nálam hagyott gondolataidat! 🙂
Megkedveltem a busokusekikát, és most már felállítottam egy saját rímképletet, mert az eredeti szabály nem kér rímeket. Hogy verssé alakulhasson, "adaptáltam".
Ez a forma – a haikuhoz hasonlóan – alkalmas pillanatnyi érzések kifejezésére, ezért reggel gyorsan hozzáfogtam, mert feszített valami. Nem telik sok időbe, csak el kell kapni a hangulatot, hogy elég mélyre tudjunk menni, mert egy ilyen kis versike soha nem az, mint aminek látszik. Szabadjára kell engedni az érzéseket, majd koncentráltan összerendezni, és a sorok közé rejteni. Tovább tartott az illusztráció elkészítése és a megfelelő zene kiválasztása, mint maga az írás. 🙂
Ha van kedved, nézd meg a blogomban, ott egészében is látszik. Emiatt szoktam megjegyzésbe tenni a linket. Nekem minden versemhez szükségem van kiegészítőkre. Akkor érzem telesnek őket, ha más művészeti ágakkal is találkoznak. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad! 🙂
Megkedveltem a busokusekikát, és most már felállítottam egy saját rímképletet, mert az eredeti szabály nem kér rímeket. Hogy verssé alakulhasson, "adaptáltam".
Ez a forma – a haikuhoz hasonlóan – alkalmas pillanatnyi érzések kifejezésére, ezért reggel gyorsan hozzáfogtam, mert feszített valami. Nem telik sok időbe, csak el kell kapni a hangulatot, hogy elég mélyre tudjunk menni, mert egy ilyen kis versike soha nem az, mint aminek látszik. Szabadjára kell engedni az érzéseket, majd koncentráltan összerendezni, és a sorok közé rejteni. Tovább tartott az illusztráció elkészítése és a megfelelő zene kiválasztása, mint maga az írás. 🙂
Ha van kedved, nézd meg a blogomban, ott egészében is látszik. Emiatt szoktam megjegyzésbe tenni a linket. Nekem minden versemhez szükségem van kiegészítőkre. Akkor érzem teljesnek őket, ha más művészeti ágakkal is találkoznak. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad! 🙂
A mai reggelbe én is beleborzongtam, amiatt jött ez a versike. Azóta sem lett sokkal jobb, de legalább megpróbáltam kiírni magamból. 🙂
Érdekes, hogy a "megmelengetett" szót használtad, nem te vagy az egyetlen, akinek ilyen érzése volt. Nem véletlen, mert valójában melengetésnek szántam.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy betértél hozzám melegedni! 🙂
Ez egy reggeli rossz érzés, borzongás az ősz tükrében, magamra és a külvilágra is vonatkoztatva. Csak pillanatkép, a többi rajtunk múlik: képesek vagyunk-e az árnyat fényre váltani, hogy megajándékozzon mosolyával. 🙂
Megszerettem ezt a formát. Amióta kitaláltam jelenlegi változatát, többet is írtam belőle, mert nem szükséges hozzá sok idő. El kell találni azt az érzelmi állapotot, amikor koncentráltan fogalmazódik meg egy ilyen gondolat.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szia Kankalin!
Kezdtem írni hsz-t szép versedhez, közbe meg kidobott a rendszer. Körülményességem okán- valószínűleg. Mind1! Asszem, mondtam már itt többször, az az igazi alkotás, amely megérinti az olvasót. Tovább gondolható, tovább érezhető. (Más-milyet hiába is kéne írni – tök-teljes fölösleges lenne. (Amúgy is, szerintem.) Az ilyen „dolgokat” olvasva, szabadul el az IDŐ, jutnak az olvasó eszébe régi emlékek, netán, „feltépődnek” a régi érzelmek, és ez is JÓ! Kapualjban dideregni, ázni-fázni, utolsó villamosra várni! Ez is jó! Lényeg, hogy mindig legyen forró gesztenye a kabátzsebedben a dohányszemcsék között. (Szerintem.)
Bocs, a körülményes szószátyárkodásért, de tetszett a versed.
szeretettel: Frigyes
Ami ezt a versikét illeti, tényleg továbbgondolás miatt írtam. Nem árt, ha olykor eltűnődöm az élet dolgain. Ha az olvasóból is ezt váltja ki, annak örülni kell.
Kevés az időm, és túl sok gondolat van a fejemben, nem férnek el. Ilyenkor gyorsan összeszedem őket, majd néhány sorba tömörítem, hogy ne vesszenek el. Lehet, hogy később kifejtem majd bővebben egy prózában.
A forró gesztenyét eszemben tartom, nem is rossz ötlet. 🙂
Köszönöm szépen, kedves szavaidat! 🙂
Helo Kalin.Nagyon régen jártam itt, pár versed olvastam és látom, hogy szépen
haladsz előre.Ez is olyan kis gyémántocska.
Örülök, hogy ide kerülhetek néha. R.
Nagyon belemerültem az írásba, egyre jobban élvezem. Kipróbálok új dolgokat, ez a vers is arra példa.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy jöttél! 🙂
s ma még mosoly sem terem
e didergő világnak,
pedig élne melegén.
Milyen szép, megható és aktuális sorok. Mostanában én is gyakran érzem így. Pedig a mosoly, a jókedv gyógyítana. Sokkal több helyre és sokkal többször kellene belőle.
Szeretettel olvastalak.
Üdv. :Tamás.
Én sokat mosolygok, de az más kérdés, hogy visszamosolyognak-e rám. 🙂
Egyébként tényleg gyógyít, több kellene belőle.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy olvastál! 🙂
(Én is nálad, csak még nem jutottam addig, hogy írjak is a versed alá.)
Busokusekika – leírni is alig tudom. 😊 Újabb kötött forma, ez a te legjellemzőbb szabadságod, ebben virágzik ki a legszebb kankalinság. Didergető pillanatképed engem is megmelengetett. Ellentmondásos, de valamiért így van. 🙂
Én se tudtam leírni, sokáig inkább bemásoltam, de már sikerül fejből is. 🙂
Ez a forma eredetileg csupa kisbetűs, csak szótagszámokban kötött (5-7-5-7-7-7), a többi szabályt én állítottam, mert megláttam benne egy lehetőséget rövid önkifejezésre.
Összesen hármat írtam, a másodiknál alakult ki, hogy milyen rímképlettel szólal meg leginkább, és figyelembe vettem azt is, hogy a kezdő három sor haikuként is érvényesülni tudjon. Ez eldöntötte a rímeket, mert azokban nincsenek.
Valóban kankalinos lett, hiszen a busokusekika ebben a formájában most már az én nevemhez fűződik. 🙂
Örülök, hogy elérte nálad azt a hatást, ami eredeti tervem volt: felhívás egy mosolyra.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Egy busokusekika! 😀
Meglepő, mivel nem találtam a kategóriák között. 🙂
És tényleg Kankalinos! 🙂
Szép képek, és ha szabadna megjegyeznem, az az “s” tök felesleges ott… 🙂
A busokusekika tegnap került a kategóriák közé. Gondoltam, lesz több is, mert neked bőven van a gyűjteményedben. Nekem összesen három, egyik a Didergető. Nemsokára négy lesz a művek listáján, mert 7-kor megjelenik a tiéd is.
Nem titok, hogy tőled vettem át ezt a formát, de hogy ne legyen annyira egyszerű, beletettem néhány kankalinos “jegyet” – rímeket és központozást. Így egy kicsit adaptáltam is. Izgalmas forma, nem túl könnyű, mert szabályai vannak, ha még teszek hozzá egy kis nehezítést, akkor jó játék is. 🙂
Örülök az építő megjegyzésednek, ki is veszem azt a betűt. Valóban nincs rá szükség, anélkül is megáll a tartalom.
Köszönöm szépen a hsz-t és az építést! 🙂
23 hozzászólás
Szia!
Didergetős Didergetőt írtál. Bizony a reggeleg hidegek, de azért feldereng a fény. Remélem, ebben a zord világban, azért majd mosoly is terem! 🙂 Szép képekkel festetted le a fagyos reggelt. üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Van az úgy, hogy fázik az ember – kívül, belül. Ezt írtam ki magamból ma reggel.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen a nálam hagyott gondolataidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Többször elolvastam!
Ez a két sor egész nap kísér:
"Fagyott reggelen
ködpaplan alatt a fény,"
Csoda szép!
Kiragadtam,de az egész is az!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia sailor! 🙂
Megkedveltem a busokusekikát, és most már felállítottam egy saját rímképletet, mert az eredeti szabály nem kér rímeket. Hogy verssé alakulhasson, "adaptáltam".
Ez a forma – a haikuhoz hasonlóan – alkalmas pillanatnyi érzések kifejezésére, ezért reggel gyorsan hozzáfogtam, mert feszített valami. Nem telik sok időbe, csak el kell kapni a hangulatot, hogy elég mélyre tudjunk menni, mert egy ilyen kis versike soha nem az, mint aminek látszik. Szabadjára kell engedni az érzéseket, majd koncentráltan összerendezni, és a sorok közé rejteni. Tovább tartott az illusztráció elkészítése és a megfelelő zene kiválasztása, mint maga az írás. 🙂
Ha van kedved, nézd meg a blogomban, ott egészében is látszik. Emiatt szoktam megjegyzésbe tenni a linket. Nekem minden versemhez szükségem van kiegészítőkre. Akkor érzem telesnek őket, ha más művészeti ágakkal is találkoznak. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia sailor! 🙂
Megkedveltem a busokusekikát, és most már felállítottam egy saját rímképletet, mert az eredeti szabály nem kér rímeket. Hogy verssé alakulhasson, "adaptáltam".
Ez a forma – a haikuhoz hasonlóan – alkalmas pillanatnyi érzések kifejezésére, ezért reggel gyorsan hozzáfogtam, mert feszített valami. Nem telik sok időbe, csak el kell kapni a hangulatot, hogy elég mélyre tudjunk menni, mert egy ilyen kis versike soha nem az, mint aminek látszik. Szabadjára kell engedni az érzéseket, majd koncentráltan összerendezni, és a sorok közé rejteni. Tovább tartott az illusztráció elkészítése és a megfelelő zene kiválasztása, mint maga az írás. 🙂
Ha van kedved, nézd meg a blogomban, ott egészében is látszik. Emiatt szoktam megjegyzésbe tenni a linket. Nekem minden versemhez szükségem van kiegészítőkre. Akkor érzem teljesnek őket, ha más művészeti ágakkal is találkoznak. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elmondtad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Beleborzongtam a fagyott reggeledbe. Mosoly sem terem? Pedig kell valami, hogy melegítsen.
Szép képeket festettél. Megmelengetett! 🙂
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
A mai reggelbe én is beleborzongtam, amiatt jött ez a versike. Azóta sem lett sokkal jobb, de legalább megpróbáltam kiírni magamból. 🙂
Érdekes, hogy a "megmelengetett" szót használtad, nem te vagy az egyetlen, akinek ilyen érzése volt. Nem véletlen, mert valójában melengetésnek szántam.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy betértél hozzám melegedni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek sorok, tökéletesen visszaadják a mostani napok hangulatát. Azért még él sok kis lény a fény melegén. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Ez egy reggeli rossz érzés, borzongás az ősz tükrében, magamra és a külvilágra is vonatkoztatva. Csak pillanatkép, a többi rajtunk múlik: képesek vagyunk-e az árnyat fényre váltani, hogy megajándékozzon mosolyával. 🙂
Megszerettem ezt a formát. Amióta kitaláltam jelenlegi változatát, többet is írtam belőle, mert nem szükséges hozzá sok idő. El kell találni azt az érzelmi állapotot, amikor koncentráltan fogalmazódik meg egy ilyen gondolat.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Kezdtem írni hsz-t szép versedhez, közbe meg kidobott a rendszer. Körülményességem okán- valószínűleg. Mind1! Asszem, mondtam már itt többször, az az igazi alkotás, amely megérinti az olvasót. Tovább gondolható, tovább érezhető. (Más-milyet hiába is kéne írni – tök-teljes fölösleges lenne. (Amúgy is, szerintem.) Az ilyen „dolgokat” olvasva, szabadul el az IDŐ, jutnak az olvasó eszébe régi emlékek, netán, „feltépődnek” a régi érzelmek, és ez is JÓ! Kapualjban dideregni, ázni-fázni, utolsó villamosra várni! Ez is jó! Lényeg, hogy mindig legyen forró gesztenye a kabátzsebedben a dohányszemcsék között. (Szerintem.)
Bocs, a körülményes szószátyárkodásért, de tetszett a versed.
szeretettel: Frigyes
Szia Frigyes! 🙂
Ami ezt a versikét illeti, tényleg továbbgondolás miatt írtam. Nem árt, ha olykor eltűnődöm az élet dolgain. Ha az olvasóból is ezt váltja ki, annak örülni kell.
Kevés az időm, és túl sok gondolat van a fejemben, nem férnek el. Ilyenkor gyorsan összeszedem őket, majd néhány sorba tömörítem, hogy ne vesszenek el. Lehet, hogy később kifejtem majd bővebben egy prózában.
A forró gesztenyét eszemben tartom, nem is rossz ötlet. 🙂
Köszönöm szépen, kedves szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Helo Kalin.Nagyon régen jártam itt, pár versed olvastam és látom, hogy szépen
haladsz előre.Ez is olyan kis gyémántocska.
Örülök, hogy ide kerülhetek néha. R.
Szia ruca! 🙂
Nagyon belemerültem az írásba, egyre jobban élvezem. Kipróbálok új dolgokat, ez a vers is arra példa.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kalin
s ma még mosoly sem terem
e didergő világnak,
pedig élne melegén.
Milyen szép, megható és aktuális sorok. Mostanában én is gyakran érzem így. Pedig a mosoly, a jókedv gyógyítana. Sokkal több helyre és sokkal többször kellene belőle.
Szeretettel olvastalak.
Üdv. :Tamás.
Szia Tamás! 🙂
Én sokat mosolygok, de az más kérdés, hogy visszamosolyognak-e rám. 🙂
Egyébként tényleg gyógyít, több kellene belőle.
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy olvastál! 🙂
(Én is nálad, csak még nem jutottam addig, hogy írjak is a versed alá.)
Szeretettel: Kankalin
Pontosítnék, némileg.
ez nem "versike" volt, tán inkább vers!
szeretettel, tisztelettel: Frigyes
Szia Frigyes! 🙂
Rendben, nem fokozom le a versemet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű, IGAZ versedhez szeretettel gratulálok.
Csodaszép őszi napokat kívánok, jó egészségben.
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Busokusekika – leírni is alig tudom. 😊 Újabb kötött forma, ez a te legjellemzőbb szabadságod, ebben virágzik ki a legszebb kankalinság. Didergető pillanatképed engem is megmelengetett. Ellentmondásos, de valamiért így van. 🙂
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Én se tudtam leírni, sokáig inkább bemásoltam, de már sikerül fejből is. 🙂
Ez a forma eredetileg csupa kisbetűs, csak szótagszámokban kötött (5-7-5-7-7-7), a többi szabályt én állítottam, mert megláttam benne egy lehetőséget rövid önkifejezésre.
Összesen hármat írtam, a másodiknál alakult ki, hogy milyen rímképlettel szólal meg leginkább, és figyelembe vettem azt is, hogy a kezdő három sor haikuként is érvényesülni tudjon. Ez eldöntötte a rímeket, mert azokban nincsenek.
Valóban kankalinos lett, hiszen a busokusekika ebben a formájában most már az én nevemhez fűződik. 🙂
Örülök, hogy elérte nálad azt a hatást, ami eredeti tervem volt: felhívás egy mosolyra.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Egy busokusekika! 😀
Meglepő, mivel nem találtam a kategóriák között. 🙂
És tényleg Kankalinos! 🙂
Szép képek, és ha szabadna megjegyeznem, az az “s” tök felesleges ott… 🙂
Szia Aarnyek! 🙂
A busokusekika tegnap került a kategóriák közé. Gondoltam, lesz több is, mert neked bőven van a gyűjteményedben. Nekem összesen három, egyik a Didergető. Nemsokára négy lesz a művek listáján, mert 7-kor megjelenik a tiéd is.
Nem titok, hogy tőled vettem át ezt a formát, de hogy ne legyen annyira egyszerű, beletettem néhány kankalinos “jegyet” – rímeket és központozást. Így egy kicsit adaptáltam is. Izgalmas forma, nem túl könnyű, mert szabályai vannak, ha még teszek hozzá egy kis nehezítést, akkor jó játék is. 🙂
Örülök az építő megjegyzésednek, ki is veszem azt a betűt. Valóban nincs rá szükség, anélkül is megáll a tartalom.
Köszönöm szépen a hsz-t és az építést! 🙂
Szeretettel: Kankalin