Dideregnek a fák
a ráfagyott hó súlya alatt,
keservesen pittyeg a rigó,
már nagyon áhítja a tavaszt.
Csak a jég nevet szikrázva,
a hideg telet ő
egyáltalán nem bánja,
a fázókat sem szánja.
Fagyos szél rohan,
a fák meghajlanak,
recseg- ropog a derekuk
de még állják a sarat.
Jégcsap csilingel,
majd elhalkul szava,
derékba megtörik,
s messze száll sóhaja.
4 hozzászólás
Szia!
Kellemes, dallamos, igazi téli hangulatot áraszt. Csupa-csupa hidegség, s én mégsem fáztam míg olvastam a versed. Nekem igazán tetszett!
Üdv
Zoli
Kedves Prince! Örülök, hogy nálam jártál és nem dideregtél a vers olvasása közben. 🙂 üdv hundido
Szia hundido !
Szép és kellemes ez a versed is, ilyen a tél, te a szebb arcát mutattad, jó volt olvasni 🙂
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
örülök, hogy tetszett ez a is vers. Köszönöm, hogy elolvastad. üdv hundido