Eljött a tél, a falusi disznóvágásoknak ideje.
Sok-sok sertésnek ekkor ért véget az élete.
Nálunk sem volt ez másképpen,
az akkori, falusias Budatétényben.
A hentes mindenkinek feladatokat adott.
Megkapta a pálinkáját. Abból kortyolt egy jó nagyot.
A gazda kicsalogatta az ólából az állatot,
amelyet a hentes egy éles késsel levágott.
A sok ember meg a sivító sertést lefogta.
Én buzgón kapaszkodtam a disznó farkába.
Az eseményt szorgalmammal én így segítettem.
Ezért este egy finom disznótorost ehettem.
Ennek az egésznek nagyon fontos a haszna!
A sertés húsa az ember tápláléka,
s egyben a falu téli jelenete
a disznóvágások megtörténése.
Ez egyben egy nagyon szép hagyomány,
amelyet kevesen ismernek már.
Mégis jó erre visszaemlékezni
és ismét kicsit fiatalnak lenni!
Pecás
1 hozzászólás
Tetszik. Bár a végére rövidebbek lettek a sorok, de jó így olvasni a hagyományokról 🙂