Tiszteletem minden olvasó szemnek,
írhattam volna rosszabbat,
de írhattam volna sokkal szebbet.
Írhatnék sok sorsdöntő kötetet,
írhatnék regét vagy szelíd verseket.
De min is töröm agyam, így vasárnap este,
míg a fürdőkádban, a tél által kimerített testem áztatom!?
Hogy miként zajlott le nálunk,
a híres disznóvágás, apósom nagy ünnepe.
Hol bemutatja minekünk,
két keze munkáját és fele királyságát.
Itt van a disznó gyermekem!,
komor hangját csak a kakas kukorékolta átall hevesen.
Ég a tűz, forr már a víz az üst alatt,
a szél ellenségesen betör,
a parázs meg forog és védekezően füstöt hány,
lesz nagy gomolyag és tüsszögő félhomály.
Tapogatózva, gyorsan csuszával élesztem,
elsősegélynyújtásom sikerére, barackpálinkától könnyeztem.
S mire a böllér a késével vágja a vérnek az utat,
a nők, a csodalatos nők, már körülöttünk sürögnek, forognak,
mosogatnak, törülnek, főzéshez készítik a tálakat,
a perzselt szagú disznóról gyorsan lekapjuk a lábakat.
Készül a hurka, a gömböc, a kolbász a füstre megy,
a macska a nyomunkban dorombol,
nem holmi egérre gondol,
ha körülötte mindenhol hús lapul,
jut neki is egy falat, anyósom korhol, a kutyának nem maradt!.
De marad Mama!
és jut mindenkinek, mi várjuk az ebédet e hideg nap után,
lenyugszik minden a délebéd után.
Lassabban jár a kéz, lábunk egyre inkább elakadt,
az Átalon született félszáraz királyleány forró csókja, a nyelvünkre tapad.
Forr a vér, mámorban úszó mondatok,
zsírtól fénylő kézzel sógorom, a szalonnán zokog.
Munkakedvünk a disznóval együtt lassan elfogyott,
s mire az esthajnal az őrhelyét elérte
minden egyes rokon kihűlt lakása küszöbét átlépte.
A kandalok melege, a november hidege ellágyít,
mámoros álmunkban a disznó, minket megbosszulni vágyik.
2 hozzászólás
Szia Tibor! 🙂
Felettébb élveztem ezt a verset, mert megidézett bennem átélt eseményeket. Olyanokat, amik voltak, de már nincsenek, mert azok sincsenek, akik által részese lehettem egykor eme fontos ceremóniáknak.
És hogy mennyire érzem az ízeket, az nem kérdés.
Örömmel olvastam verses összefoglalód, mely tökéletesen tükrözte a címet.
Nagyon tetszett. 🙂
Az jutott eszembe, hogy van egy kankalinos-disznótoros titkos receptem. 🙂
Ezt majd máskor…
Köszönöm, hogy visszahoztál bennem rituálékat, képeket, arcokat…
Élmény volt írásod által felidézni ezeket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
KEDVES TIBOR!
Mindig érdekes amikor valaki egy disznótort írja vagy csak akarja leírni, mert az a nap
rendkívül érdekes eseményekhez lehet hozzájutni. Természetesen az egész nem egyforma,
mindenütt másként csinálják, de valamennyi érdekes. Például nálunk azzal kezdődött,
hogy a szegény disznót megölik, amihez sok ügyesség, gyakorlat kell, mivel a szegény
állat nehezen engedi meg. A vérét reggelire elkészítik az asszonyok, amivel egyelőre jóllaknak
az éhesek.
Először kétfelé vágják, és beviszik – általában a konyhába. Utána jön a boncolás, ami kimondottan gyakorlott férfi kell. A nők – a nem kellemes munkát, az állat beleit gondosan kimossák, majd
a nők elkészítik a friss hurkát – kétfélét, hideg és meleg hurka készül, és a zsíros helyekről
szalonnákat vágnak, Különféle helyekről a húst feldarabolják.
s mindezekhez az, aki főz, már megkapja a kellő húsokat, és – nálunk, mindig töltött-káposzta
készül, és sült hurka és kolbászt sütnek.
Folytatom