Dobban a szívem,
Szökken a lelkem,
Éled a vágyam,
Verdes a szárnyam
Megcsap a múltam,
Átölel dúltan,
Sóhajt a szívem,
Könnyembe fúltam
Dobban a múltam,
Verdes a szívem,
Rebben a szárnyam,
Álmomhoz híven.
Dobban a szívem,
Lángol a tűzben,
Lobban a lelkem,
Vágyamhoz fűzten
Éled a szárnyam:
Szép utam járjam
Enged a szívem:
Zaklat a vágyam
Éled a lelkem,
Perzsel a testem,
Dobban a szívem,
Lángomhoz híven.
Csak téged vágylak!
Hívnak a szárnyak,
Perzsel az élet,
Csak téged kérlek!
Dobban a szívem
Ha szemed néztem,
Reszket a lelkem,
Szólni se mertem
Dobban a szívem,
Reszket a lelkem,
Lobban a lángom,
Álmodom álmom.
3 hozzászólás
Szia!
Mint a szívverés! Egészséges lüktető.
Üdv:Selanne
Kedves Eszter!
Csak úgy dobban az egész versed, és sodor magával. Ötletes a felépítése és élvezettel olvastam el.
Szeretettel: Kata
Szia! A dobbanás az tényleg ott van, ám kicsit "unalmassá" válik a szavak állandó ismétlése, nem hoz a vers első harmada után semmi újat. Számomra legalábbis. Üdv!
Hanga