Dobozzá váltál Lezárva erőst fedeled Messzire vágytál S most csak álmodnod lehet. De ha álmodsz Az csak a tied Álmodhatsz bármit Mit szíved szeret. Kicsi ugyan e vigasz Vesztedhez képest Mégis, békülnöd kell És nyugalomban élhetsz.
marica on 2006.12.12. 19:35 Szia Kata ! szomorú a versed elgondolkodtató. A gondolat olykor ki űl az arcra, nem számít harcra mégsincs nyugalma. Szeretettel marica Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
1 hozzászólás
Szia Kata !
szomorú a versed elgondolkodtató.
A gondolat olykor ki űl az arcra,
nem számít harcra
mégsincs nyugalma.
Szeretettel marica