Hosszú álomból ébredtem
S mikor körülnéztem
A Világ ködös reggelét láttam
A felébredést egyáltalán nem vártam
Kisétáltam a fák közé a parkba
Hiába tekintettem jobbra vagy balra
Nem találtam körülöttem senkit
Hullattam szikár könnyek ezreit
Hirtelen csengettjük százai csilingeltek
Mint apró, gyöngyöző esőcseppek
Ereimben lüktetni kezdett a vér
Egy kis tavacskából előbukkant egy tündér
Türkiz-fehér ruhája csillogott a hajnalban
Mélykék szemeiben a béke lángja lobban
Arany haja elvakította szemem
Akkor reggel így találkoztunk mi ketten
Sokat beszélgettünk, s ő megnyugtatott
Ajkai negédes szavai gyógyulást hozott
Lelkemre az enyhülés ködpárája szállt
Újra bízok, s ajkaimról végre az öröm kiált
Most végre újra boldog vagyok
Az Élettől most már csak jót kapok
Újra szerelmes lettem
És ezt neked köszönhetem
Drága Tündérem!
8 hozzászólás
Hát igen. A szerelem csodákra képes. Nagyon szép. Bár azért meg kell hagyni, hogy a “Kérlek segíts nekem!” című versed se semmi. Az is nagyon szép és kifejező. Gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm! 🙂
ez már ” világosabb” vers és szép
emlékeztet a CSongor és Tündére 🙂
Ez már sokkal kellemesebb hangulatú vers, mint az eddigiek, persze azok is jól sikerültek! Nekem ez kifejezetten tetszik! 🙂
Üdv.: Dorka
Köszönöm szépen! Nagyon szeretem a tündéremet! Ez hozzá szól, és valóban hálás vagyok neki, hisz mindig segít, ha bajban vagyok… 🙂
KI ez a szerencsés lány?
Írisz a tündérem. 🙂 Sokan nem hisznek bennük, én igen. Ő az én tündérem.
jó Neked h van saját Tündéred 🙂 valóban jobb a hangulata de nekem eddig mindegyik nagyon tetszett s ezalól ez sem kivétel.