Lehet most távol járok valódi magamtól
Lehet ostobaság is amit firkálok
Fáj a nyomorék lelkem mert volt családom
Volt eddig is és őket is Imádom
De saját utam ami lehetek e világon
Az amit a jövőnek teremtek a valóságom
Szerettem végre először csoda ez mámor
Nem is hittem megtörténik velem e világon
megtörtént aztán ez is lett vele az átkom
Egyszer éreztem most jó úton járok
Mert tiszta szívből szerettek, Imádom
Mondd miért lett a boldogtalanságom?
Tudom én tudom ki ő a drágaságom
Hogy Igazából ki is ő nem a becsapásom
Hanem igaz isten igaz asszonyságom
Az életemet adnám érte most is barátom
Mert tudom ki ő a legszebb e világon
Bár sok gonoszság kísérte ezt belátom
Hidd el nem ő csak becsapja magát is
A könnyebb utat vállalja mert látszik
Látszatja veled boldog de mégis hibádzik
Miért mondom ezt kérdezd tőle bátran
Úgyis azt hazudja nem igazak a vádak
Mégis közelségemtől fél de be nem látja
Hát nem csodálom hogy ilyen a piskótám
Hisz nem egy gyáva Nő hihetitek máshogy
Valóban anyatigris gondolhattok bárhogy
Hihetetlen energia tüzesség egy fázis
Kiég tőle minden biztosíték relé bármi
Tüzes mint a pokol ha szeret bárkit
Imádom imádtam mondhatnék bármit
Nem tudom utálni hiszen tudom ki ő
Nem egy senki angyal egy élet ami játék
Mint a legrosszabb gyerek pont olyan
Mert harcol önmagával de miért vajon
Amit csak akar már az övé nem is látja
Nem mert ég még benne a tüzesség láza
Amit nem is értek egyáltalán miért csinálja
Hiszen már nem egy csitri mégis imádja
Sokszor önmagam látom benne
Pedig valahol mások vagyunk ebben
Mikor azt hinném fehér ő akkor feketében
Pedig szerintem együtt színésre festenenk
A szürkésget reményt mutatva a mának
Hogy csodájára járjanak majd a világban
2 hozzászólás
Elgondolkodtató, nagyon szép vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Együtt színesre festethetnénk. Igen, sajnos két ember kell hozzá. Egyetértek Zsuzsával valóban elgondolkodtatóak szép soraid.
Szeretettel: Rita 🙂