Szemed a fényre
összehúzva
mosolyt legyint,
majd átkarol,
színek suhannak
össze-vissza
a vágyörömben
valahol.
Csillog és
meglibben arcodon
enyhe pír,
átsuhan,
ujjadon ezernyi
ideg fut céltalan.
Tested varázsol,
sikoltva megremeg,
szunnyadó szerelmed
hangnélkül dúdolgat,
ismerős éneket.
Dúdoló
By öregsam
4 hozzászólás
erre se tudok mást írni mint az elözö olvasott versedre, nagyon szép. és érzem rajta hogy a te stílusod, nem vicc, ami versedet olvastam…..valahogy érződik rajtuk hogy ez vagy te.
ja és szerintem tényleg gondolkozz el azon amit az esökönnyek c. versednél irtam le………..
szia
Az ilyen és ehhez hasonló véleményekért fogok újra és újra tollat. Köszönöm Neked, és a Többieknek is.
De szép! Élmény volt olvasni minden sorát, megrendítő az ereje…Köszönöm!
Csodaszép!:)