Dúdolós

Tündér-hófehér rózsa
nyílott ki udvaromba,
szólítani se mertem,
bámultam nagy titokba…

Keresd, bámuld a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.

„Tudom, hogy lenne kedved
leszakítni most engem,
hervadnék el csak lassan,
maradnál csak magadba.”

Keresd, bámuld a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.

Dúdolgatott a rózsa
elbűvölve hallgattam,
na jó, na jó, sok év óta,
maradok majd magamban.

Keresd, bámuld a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.

Kertembe évek óta
ezer szín virág virágzott,
de az a hófehér rózsa
már nagyon hiányzott.

Keresd, bámuld a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.

Dúdolgatok csak magamba,
körtefa csak virágzik.
Döngicsélik körül méhek,
„nem baj, nyílik majd másik”.

Keresd, bámuld a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.

„Jobb lesz, ha elfelejtesz,
jobb lesz, ha elfeledlek,
nem írlak fel már többé
éjjeli táncrendemhez.”

Keresd, kívánd a szépet,
sose érintheted meg!
Megpróbálod, és vége,
örökre elveszíted.