Leszállt a mennyből egy angyal,
bájos, mint napfény tavasszal.
mégsem őt imádom én…
Mikor az erdőben jártam,
gyönyörű tündérlányt láttam.
elmentem, otthagytam én…
Tengeren csónakom ringott,
csáb-sellő zenére ingott,
utána nem mentem én…
Kinn jártam, virágos réten,
egy kis dalt daloltál nékem.
már tudtam szeretlek én…
Rám néztél, megcsillant szemed,
éreztem eszem elveszed.
dús hajad fújta a szél…
Mint rubin, piros az ajkad,
bús szívem teérted jajgat.
kívánlak, te légy enyém!
7 hozzászólás
Szia Alberth!
Szépen felépített szerelmi vallomásodhoz gratulálok!
Remélem sokszor láthatod, ahogyan dús haját feléd fújja a szél!!!
Szeretettel: Falevél
Kedves Alberth!
Nagyon szép a versed, másodszor dúdolva olvastam:-), gratulálok!
Nagyon szép szerelmes vers. Dallamos, romantikus. Szeretettel Era
Ilyenek ezek a piros ajkú angyalok!:)
tetszett nagyon
Ha valaki megzenésítené, sláger lehetne belőle:)
Üdv: Colhicum
Kedves Albet!
Tökéletesen szép szerelmes vers,amikor a bús szív valakiért jajgat,…hát!Nos ennyi.
Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Nagyon szepen felepitett vers, csupa kedvesseg, varazs, mese es vagyodas. Tetszett!
H.