Félhomályban ül Dzsamila
Táncát várja, esti táncát.
Minden este a színpadon
Eltáncolja nagy románcát!
Tükör előtt gyertya lángol,
Lángja libben lengedezve,
Sötét árnyak siklanak be
Haloványan a terembe.
Itt az idő, indul a lány.
Hideg fények a színpadon.
A középen Dzsamila ül,
Összetörten, roskatagon.
Sejtelmes a zene, lassú,
Most a leány teste moccan.
Halkan dalol egy hegedű,
S hirtelen az üstdob robban!
Violaszín fátyol lebben
A lány tánca egyre gyorsul.
Elbájolja közönségét,
A férfiszív bebolondul!
Megigézve nézi mind a
Csípők erotikus táncát,
Aki látja, elhajítja
Gátlásai nehéz láncát.
S minden este a tánc végén
Választ közülük Dzsamila.
Félhomályos szobájában
Eggyel több lesz a Drakula!
2 hozzászólás
Szia!
Szinte érezni lehetett a nehéz fűszeres kashba illatát, egy félhomájos keleti zenével itatott nehéz éjszakán.Hol már kényszer a tánc, a mosoly, és a nő, mint egy gép csípője ringásával, mint áldozat lép az ittas , bódult,,rajongói”elé.
Tetszett a versed, jók a képek!
Szeretettel:Nagy Krisztina
Kedves Krisztina!
Örülök, hogy átérezted a hangulatot!
Enyhe késéssel, de nagyon köszönöm látogatásodat! 🙂
Szeretettel: dodesz