megint átmászott a kerítésen
áramot kell bele vezetnem
hogy békén hagyjon
tudom akkor engem fognak letartóztatni
ha valami baja esik
netán meghal
előre megfontolt szándékkal
tette – ordítanak rám
a mutogató érdes ujjú kezek
önvédelem – sikoltom kétségbeesve
kipeckelik a szám
majd bevarrják
a deszkapriccs hideg lesz
a csésze szagos
az elmém megbomlik
pezsegni kezd
lassan túlcsordul a peremen
néma kísértet
ártalmatlan
nevetnek majd rajtam
kendőt kötnek a szemem elé
kört formáznak
bepörgetnek
vakon is eltalálok
megszoktam
a dzsungel nappal is
veszélyes
5 hozzászólás
Kedves Edit!
előre megfontolt szándékkal
tette – ordítanak rám
a mutogató érdes ujjú kezek
önvédelem – sikoltom kétségbeesv"
Megint egy írásod,mely elgondolkoztat!
A sorok közt sorsok,saját sorsunk harcai,
átélései,félelmei rejtöznek
Az életben mikor egy egy hiba történik,
bünösnek érezzük magunkat,mindjárt ott terem
a mgunkat kibeszélö és menekülést keresö gondolat
hogy a tettben az akarat mennyi szerepet játszott.
Az ´átélés´parancsa ébred fel bennünk!
Csodajó írás!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Igen Sailor! Köszönöm!
Kedves Edit!
Kell valahogyan védekezni. Valóban. A kérdés mindig az, hogyan… Ami hatásos a megoldhatatlannak látszóban.
Erős vers…
Szeretettel: gleam
Köszönöm gleam!