lángok ölelnek, ringat a fény,
koppan az éjfél ablakom fáján,
édes mézhangon rólad mesél.
Távolodóban futnak a percek,
sarkokban orvul moccan az árny,
éberen fekszem, pupillám tágul,
érdes tenyérrel karcol a vágy.
Perceink ha múlnak tűnik a fény,
ablakod árnyán ott a remény,
nap sugarában fürdik a felhő,
boldog szemedben ott vagyok én.
5 hozzászólás
Nahát, gratulálok a közös munkához!
Ez igen!
Köszönjük Irénkém 🙂
Mire képes a szerelem. Közös alkotásra! Gratulálok!:-)
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Ez nálunk természetes – hiszen egy másik irodalmi portálon gabalyodtunk egymásba 🙂
Még nem is találkoztunk személyesen, de Skype-on már ment a közös verselés 🙂
Csak ide még nem tettem fel ilyen verset 🙂
Köszönjük 🙂
Kedves dreaming!
Szinte látom képeid!
De ez a ritmus…
Mindent fölülmúl!
S kedveseddel egy a húr…:)