Ébredés

Nem kell hogy szeressél,
Én majd csöndben szeretlek.
Nem kell hogy keressél,
És én mindenkor kereslek.

Nem láthatlak és nem ölelhetlek…
Szádat lezártad és nem beszélhetlek.
Maradtak az emlékek és a fényképek…
Elég az hogy én szerethetlek.

Igaz szeretet nem porlik nyomtalan,
Az aranyhalom sohasem haszontalan.
Nem szünik a rezgése a távolsággal,
Nem alszik ki a tüze a fagyhalállal.

Így hát szeretlek valómmal és élek…
Nem fordulok el és már nem félek
Sem haláltól sem szeretet hiánytól…
Hiszen szeretetböl vagyok és boldogságból.

Bekopogtatott a lelkem csendben,
Az angyalom mindíg szeretett engem.
Álmomban bóklásztam céltalan,
De már fennt vagyok s megtaláltam magam.