Hangosan kukorékol az ébresztő,
ott kint még harap, vonyít a sötét.
Még jobban magamra húzom a paplant:
Éj, ragadd el a reggel üstökét!
Nagyon fáj a csípős, fagyos pirkadat,
fejemben még most is ott motoszkál,
duruzsol a csodás, hófehér álom.
Ágyam visszahúz, lábam botorkál.
Hozzám szól a csend, a madár is néma,
az árnyak lassacskán szétfoszlanak.
Narancs- vörösben izzanak a felhők,
zeneszóra útra kél a hajnal.