Előbb a fűzfa.
Hosszú haja
a földig ér,
belekap a selyma,
hajnali szél.
A folyó bőre borzong,
berzenkednek a vadkacsák,
majd sorjában úsznak
csendesen tovább.
Az ég még fémesen rideg,
de most a nap,
mint felütött tojás sárgája
a felhő-fehérben, életre kap,
és szétterül a táj felett.
A vén híd hideglelősen
megremeg,
ahogy az első, álmos autó
keresztülberreg rajta.
Ébredés
By szilkati
6 hozzászólás
Szia Kati!
Jó ez a tavas versed.Valóban egy kicsit álmos hangulata van (vagy nekem)
" de most a nap,mint felütött tojás sárgája" Ettől a sortól megkívántam a tükör tojást.
de nincs ezért nem fogok enni, de jó kis vers.Nekem most hirtelen ez jutott eszembe.
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Egyél tojást, egészséges. Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Ebben az írásodban annyira kirajzolódnak
a természeti képek,mintha filmet néznénk
"Az ég még fémesen rideg,
de most a nap,
mint felütött tojás sárgája
a felhő-fehérben, életre kap,
és szétterül a táj felett."
Csodajó hasonlat!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igazából a metaforikus típusú verseket szeretem. A vers legyen képes beszéd valamilyen ritmusban. A többi próza. Szerintem. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Szinte láttam magam előtt…
Szép vers.
Szeretettel
gratulálok!
Tetszett!
Szép napot, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa, örülök, hogy szépnek tartod a verset. Neked is szép napot!
Üdv: Kati