ZAJBÓL POTTYANT
CSENDKARIKÁK
MEGPIHENNEK ARCODON,
KÖNNYCSEPP GÖRDÜL,
FELRIADNAK,
ÁTZIZEGNEK HAJADON.
APRÓ RÁNC
AZ AJKAD CSÜCSKÉN
MEGGÖRBÜLVE OTTMARAD,
ELÁTKOZOTT EMLÉKEKKEL
SZEMPILLÁID JÁTSZANAK.
FÉNYBE MÁRTOTT
UJJAM HEGYÉN
ARANYSUGÁR MEGREKED,
BŐRÖD SELYMÉN
MEGREMEGVE
KONTÚR CSÍKOT FESTEGET.
MELLEIDNÉL MEGPIHENVE
SZÉTTERÜL,
COMBOD TÖVÉN
ARANYSUGÁR
ÁRNYÉKOK KÖZT MENEKÜL.
PERCRE PONTOS
HARANGSZÓRA
CSENDKARIKÁK OSZLANAK,
SZOBÁM FALÁT
ELLEPIK A
HAJNALT ŰZŐ
MADARAK.
SZÁRNYAIKKAL SZÁRÍTGATNAK
ELKÓBOROLT KÖNNYEKET,
ABLAKRÉSEN SZEMÉRMESEN
ŐSZI SZELLŐ INTEGET.
5 hozzászólás
Kár a könycseppekért. Anélkül szerenádot is lehetne adni ezzel a verssel. 🙂
Egyetértek Don Paco-val csak a szerkezete olyan fura nekem
igazán ritmusos, érződik hogy belülről fakad……..és minden szó a helyén van………nagyon nagyon szép………………..
Kissé későn találtam erre a versedre, hisz már majdnem két éve írtad – de ez egyszerűen gyönyörű! Rengeteg képet társz az olvasó felé, miközben játszol a ritmussal és zeneivé teszed a verset!
Örülök, hogy olvastalak: Gyémánt
Köszönöm, valóban régi versem. Örülök, hogy tetszett!