Sötétség homályán
most átragyog a csend,
fény lassan érkezik
hajnalnak szárnyain…
Oly megnyugtató ez
a véghetetlen rend,
elsimulnak bennem
éjszaka árnyai.
Majd felragyog a nap,
szerte szórja fényét,
érintve lelkemet,
melyet homály fedett…
Megszólítá annak
belső, tiszta énjét,
a felszínre hozva
derüs, békés jelent.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
" Oly megnyugtató ez a véghetetlen rend," Most én is nyugalmat érzek, sikerült átadnod. Nagyon szép vers! Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm, hogy megérezted a vers nyugalmát…
Kívánok nagyon boldog új évet!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Minden ébredésed ilyen szép legyen!
Barátsággal panka!
Kedves Panka, így legyen!
Köszönöm, hogy olvastad és kívánok nagyon szép új esztendőt!
Szeretettel, Judit
Kívánom, hogy mindenkinek ehhez hasonló kellemes ébredése legyen!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X!
Kedves Judit!
Tiszta, derüs, békés vers. Olyan benyomást kelt, mint egy tiszta szoba, ahol kisepregettek.
Gratulálok: Alberth
Kedves Alberth!
Közeleg az új év, jó ha egy kicsit "sepergetek"…
Kívánok nagyon boldog újévet, Judit