Ébredés

Kora reggel, szinte alszol még,
Gördül a villamos, kattog a kerék.
Állsz a tömegben, tested sok másikhoz ér,
Szemed álmos tekintetek tömegébe néz.

Kora reggel, szinte alszol még,
Lassul a villamos, csikorog a fék.
Leszállni készülődsz, épp az ajtóhoz lépsz,
S tekintetét látva elér az ébredés.

Egyetlen másodperc, mit megosztasz vele,
Egyetlen másodpercig tiéd a tekintete,
S midőn leszállsz, s a hidegben megállsz,
A hópelyheken át figyeled az arcát.

Visszatekint rád a fagyos ablakon át,
Úgy érzed, kizárt, hogy nála szebbet láss.
Nem töltöttél vele többet egy pillanatnál,
De mégis, akár örökre vele maradnál.

Kora reggel, már nem alszol rég,
Olvad a hó, mely a válladhoz ér.
Sokáig vártad, hogy visszatér,
De titokban tudod: ő már emlék.