Nem tudom hányszori esés után,
annyi szárnyalásból
zuhanó ébredések után
vedd kezedbe ember arcomat–
ősöket idéző tükrében
látod-e ember arcodat?
Hasonlítanak-e gyűrődött
álmaim az álmaidra,
vagy már minden vesszőzött
intésben keresztre feszül a jó?
Vedd kezedbe a kezem,
mint az életem az is kézzelfogható.
Vágyaim – látod – felváltottam
napi küzdelemre, gyógyító szóra
és mindég méretve és számozottan,
jelentő életed jelét keresem.
Szavakba fészkelt értelem melegében
gyógyított és gyógyult a lelkem.
Itt, az életet adó föld ölén,
emberek útján járok, mint benned
ember bennem is az én.
Vedd tenyeredbe ember arcomat;
törhető tükrében
keresd meg ember arcodat…
9 hozzászólás
Kedves Futóinda!
Ez a vers gyönyörű. Itt érzek benne egy pillanatnyi megbicsaklást, mintha valami hiányozna, talán csak egy névelő, vagy kötőszó, vagy néhány vesző?
Itt, az életet adó föld ölén,
emberek útján járok,
mint benned
ember bennem is az én.
Nkati
Üdvözöllek, kedves Nagykati!
Ha tökéletes lennék(?!) akkor nem lennének "bicsaklásaim". Ám, remélem azt is, hogy ezek ritkulnak majd (…az idő halad, a bicsaklás elmarad, de ha nem változik semmi, egye fene, hát megérdemli…).
Mindég odafigyelve olvasom véleményezésed, mert ráérző, "többleted" van.
Köszönöm a figyelmességed.
Szeretettel, Inda.
Kedves Futóinda!
Nagyon tetszik a vers,egy szóval csodálatos.Örülök hogy olvashattam.
Minden jót:)
C.
Cukorborsó, (peevee) kedves!
Örülök ám, hogy itt jártál és tetszett a fönti versem.
A jóság kívánását meg szintén köszönöm és jer máskor is.
Üdv. Inda.
Szia!
Nagyon szép vers! Valódi érzelmeket tükröz, élmény volt olvasni.
Szeretettel: Rozália
Nekem is tetszett.
Főleg ez a két sor: Vedd kezedbe a kezem,
mint az életem az is kézzelfogható.
Igazán remek, de azt hiszem ez tőled már megszokott.
Üdv: József
Szia Inda!
Magával ragadó képekkel, költői kérdésekkel tarkított, versbe szedett fohászod nagyon jól sikerült.
Tartalmilag és formailag is elnyerte tetszésemet.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves, József Barátom!
Köszönöm, hogy olvastad és tetszett.
Sokat nem tudnék mondani e versemről, csak annyit, hogy "ember-fényt kerestem s vágytam, nagyon, (mint mindég) egy szempár s egy kéz, vagy egy szív dobogása után".
De nem kell ecsetelnem, te is ismered a lángolásban való elégés tünetét…
Üdvözlettel, Inda.
Kankalin, kedves!
…és mennyi minden van amit az ember még nem írt le, vagy még eddig nem mert leírni, kiírni magából.
Ez olyan mint az énekes, aki a zene hatására, éneklés közben jön rá, hogy mi minden rejtőzik a zenében s magában a dalszövegben is. E kettő harmóniája belső változást idéz elő bennünk. S miként reagálunk rá, hajjaj!- bizony az is változik ám.
Elégtétel, ha valami elnyeri a tetszésedet, de a másokét is…
Köszi, Szeretettel, Inda.