Ébren álmodunk…

Mikor várom a jöttöd,
S hideg hangon szólít az éj,
Álmodó lelkem ébren virraszt,
Nélküled néma, nem zenél..

Szomorú dalt súg sóhajom,
Lelkem kapuját egyre döngeti,
Elűzni készül a keserű éjjelt,
Mert magányom fáj, s kín neki.

Lassan múlnak a percek
Az óra cammogva körbe jár,
Már hallom lépteid az utca kövén,
Repülök eléd, s kiáltom: Nyitom már!

Bújok a karodba, kabátod alá
Lenge ingemben reszketek,
Átvirrasztott éjszakámban
Álmodva vártam e perceket.

Most itt vagy, lelkem dalol,
Átölel minket a képzelet,
Ébren, de álmodva éljük,
Hogy itt vagy, s jó Veled