Hol van az a százszor
átszeretett hajnal,
mikor úgy ébredtem
rám fonódott karral?
Hol vannak a vágyak,
hová lett illatod,
éjjelente sírok,
szerelmed meghatott…
Ébren is álmodok,
Rólad szól életem,
remélem meghallod
szerelmes énekem.
Elfáradtam nagyon,
oly' egyedül vagyok,
meg kéne pihennem,
de én nem nyughatok!
Megyek inkább tovább,
éltem rögös útján,
lassan elmerengve
őseimnek múltján…
8 hozzászólás
Kedves Tibor!
Nagyon szép, dallamos sorok!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen kedves Juditka, hogy olvastál és értékeltél.
Örülök, ha tetszett.
Szeretettel: Tibor 🙂
Olyan mint egy madárdal, mint amikor a rigó énekel párját hívogatva egyedül a fa tetején.
Először halkan, aztán telitorokból, hogy messzire hallatszon, s aztán továbbrepül, más vidékre, hogy ott is eldalolja, hátha megleli párját.
Csodaszép lett a versed, kedves Tibi!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Icuka, köszönöm szépen kedves szavaidat és az értékelést! 🙂
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Egy újabb szép szerelmes vers. Gratulálok!
Barátsággal:Margó
Kedves Margó !
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Remélem máskor is meglátogatsz. Örülök, hogy tetszett írásom.
Barátsággal: Tibor 🙂
Szépen ritmikus, dallamos szavak. Bensőséges verset írtál, kedves Tibor.
Köszönöm szépen kedves Irénke, aranyos vagy! 🙂